Nehezen, de sikerült befejezni a negyedik részt is, a Vámpírvért. A nehézség talán abban rejlett, hogy miután a fő probléma (főszál) megoldódni látszott, már nem volt bennem az a késztetés, hogy "Most márpedig végig fogom olvasni akkor is, ha kiesik a szemem!", mert valahogy a melléktörténések nem voltak olyan érdekfeszítőek. Ez így nem feltétlenül igaz, csak éreztem, hogy az ami érdekelni fog, biztos, hogy nem ebben a részben lesz bővebben kitárgyalva. Gondolok itt a Murdoch dologra, miért is ver az ő szíve? Vagy a Cades ügyre azzal az ember csajjal, szóval vannak megválaszolatlan kérdéseim, de tudtam, hogy ezekre még nem kaphatok választ. Emellett nagyon élveztem ezt a részt is, még ha nem is tudta elérni az előző szintjét, talán az első résszel volt egy súlycsoportban. Viszont az eleje tényleg nagyon tetszett, az a kegyetlen gyilkosság, vagy a nagyon eleje, ahol kiderül Conrad esküje. Szép történet ez, mikor két őrült egymásra talál, és értelmet, fényt, szerelmet, szüksé...