A kéthetes Swati Avasthi könyvvel, az Ököl/joggal búcsúzom.
Ugyanis a héten a Balcsin süttetem magam, addig is ne féljetek lesz, aki elszórakoztat titeket!
Akkor a könyvre térve:
A tizenhat éves Jace Witherspoon
- apja keze által átrendezett arccal -
régen látott testvére küszöbéhez ér;
a zsebében 3,84 dollárral, a lelkében egy titokkal.
Megpróbál továbblépni, új barátokat, új iskolát
és új munkát találni, de hiába minden,
nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott.
Édesanyját még mindig markában tartja az apja.
És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig.
Jace rájön a legrosszabbra.
Ha valóban tovább akar lépni, talán először épp azt kell megtennie,
amitől a legjobban fél: talán vissza kell mennie...
Rendkívül megható és életszagú, s miközben erre rájössz megbotránkoztat. Szörnyű belegondolni, hogy ez a téma, amit az írónő boncolgat előttünk, nap, mint nap megtörténik a világunkban. De, ami lenyűgöző benne, hogy nem a történtek számítanak, hanem, hogy ezen hogyan vagyunk képesek túllépni, és kőről-kőre felépíteni az új életünket. Jace-nek adott a példa, a bátyja, de tényleg sikerült neki az áttörés? Ő már megmenekült? Ha így lenne, képesek lennének mindent megosztani egymással, ehelyett hallgatásba burkolódznak. Ennek eredményeképp lassan derül fény a szörnyűségekre. És a legrosszabb az egészben, hogy az, akiben a leginkább bíznánk, akit verések árán védtünk, a tulajdon anyánk, elárul, s nem képes cselekedni értünk. Nem elég, hogy az egyik szülőnk elárul, hanem még ott az apa, aki cserbenhagyta a gyerekeit azzal, hogy egyáltalán képes kezet emelni a saját vérére. Van egyáltalán visszaút, ha valaki így nőtt fel? Lehet-e belőle más ember? Vagy tényleg nem esik messze az alma a fájától?
≈ Nagyon komoly, ám könnyeden megírt könyv, amely elgondolkodtat. És megköveteli a happyedndet! Imádtam!
10/10
A kéthetes Swati Avasthi könyvvel, az Ököl/joggal búcsúzom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése