Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Vendégbejegyzés - NinjaDeltoidMacska

Amikor a holtak visszatérnek, hogy élőkre vadásszanak, a Lockwood és Tsa. színre lép…
Ötven éve már, hogy az ország járványszerű kísértetjárástól szenved. A szellemek okozta bajoknak számos ügynökség igyekszik elejét venni. Lucy Carlyle, az ifjú és tehetséges ügynök, bár szép karrier reményében érkezik Londonba, egyszerre a város legkisebb és legpechesebb ügynökségének csapatában találja magát, melyet az igéző mosolyú Anthony Lockwood vezet. Miután egy ügyet végzetesen elszúrnak, az ügynökség léte veszélybe kerül. Hamarosan adódik egy utolsó esély a cég megmentésére, ám ehhez el kell tölteniük egy éjszakát Anglia kísértetek által legsűrűbben lakott házában. És megúszni élve.
Feszültség, humor és elképesztően vad kísértetek. A sikító lépcső esete egy hátborzongató sorozat első kötete. Történetek egy városból, amelyben szellemek garázdálkodnak. Az éjszakáid már sosem lesznek a régiek…

~Az biztos, hogy nem lesznek a régiek, mert ettől a könyvtől rémálmaim lettek... annyira rossz volt! Pedig annyira ígéretesnek ígérkezett, a könyvtár polcán. Izgalmas cím, jó borító, persze a hátlap szinte minden történést lelő előre, de gondoltam biztos lesz még benne valami. Elméletileg ez is egy több részes darab, de aligha fog magyarul megjelenni a többi, amit nem igen bánok. Lássuk hát mi is lapul ebben a könyvben.
Van egy jó alapötlet, hogy a halottak visszajárnak, és rosszalkodnak, egy bizonyos esemény óta, amire mindenki utal, de sosem tudunk meg róla többet pár szónál. Ezeket a szellemeket viszont, csak gyerekek látják (azok közül se mindegyik), így azok ügynökségekbe tömörülve irtják őket. Ilyen Lockwoodék szedett-vetett kis csapata is, de nem túl sikeresek. Majd történnek a dolgok, felgyújtanak egy házat, beakarják záratni őket stb stb.... Van benne egy jó kis rejtély, de a nyomozása is olyan mellékesen van feltüntetve hisz minek, itt van nekünk a kis főszereplőnőnk múltja, inkább vágjuk azt be a könyv kb. közepébe minden átvezetés nélkül, majd közel ötven oldal múlva vissza a cselekményhez, mert mért ne?!
A szereplők mindegyike, olyan idegesítő és/vagy durván két karakterjegyet felvonultató, hogy rossz róluk olvasni. Lockwood, elméletileg a szokásos laza srác, de szegény gyerek, hiába van benne potencia, és inkább ismernénk meg őt, nem kerül nagyon előtérbe, és ha néha el is mond egy jó mondatot két oldal után megfeledkezünk róla. George akiről semmit sem tudunk csak, hogy csúnya és idegesítő... a hősnő szerint, mert ennek a gyereknek még az ujjaira se lehet semmit mondani a dagadt, illetve hurka jelző nélkül.Sajnáltam őt. Lucy-t pedig az egész könyv alatt le akartam szúrni. Minden pozitív főhős jeggyel rendelkezik, látszólag, bátor, kiáll a barátaiért, harcol az igazságért, de ezt teszi mind úgy, hogy az embernek mégis egy idegesítő, utálkozó, irigy, mindemellett önsajnáló ember jön le.Ráadásul szerintem kleptomán.
Összegezve, én ezt a könyvet, max ajtó támasznak használnám...

Kedvenc szereplők: Lockwood(?)
Amit szerettem: jó alapötlet
Amit nem szerettem: a történet ésszerütlen vezetése, a szereplők, Lucy (ezt így külön kiemelve)
Kedvenc idézet: -
10/4