A. O. Esther interjú – avagy lássunk a sorok mögé

Ugyan nem rég készítettem Eszterrel az első interjúmat, azonnal megkerestem, hogy egy másodikat is szeretnék. Ám arra nem számítottam, hogy ennyi érzelmet, őszinteséget, és kedvességet olvashatok a válaszaiban. Ezért nagyon hálás vagyok, és akkor lássuk is, mire s mit felelt Eszter.

Megint csak nagy köszönet azért, hogy időt szánsz a kérdéseimre! Most, hogy már egy kicsit jobban megismertünk Téged, lássuk az írásaidat, azon belül is a Frigg Rokkája sorozatodat. Miként kelhet életre egy ilyen brutális és véres világ, amely mindemellett harmonikus és szeretettel teli?

A középkor valószínűleg annál is sötétebb és véresebb volt, mint amilyennek én látom, de közben hinni szeretném, hogy a legszebb emberi érzések, mint a szerelem, a tisztesség, a becsület, a gyöngédség, a bátorság, az önzetlenség akkor is jelen voltak. Imádom a vikingeket, a skandináv népek bölcsességét és kultúráját, mindig is lenyűgözött a hitviláguk. Ebből az elegyből álmodtam meg egy mesebeli világot, amiben a reményeim szerint a kedves olvasóim jó érzéssel időznek majd el, és képzeletben szívesen bújnak majd egy-egy szereplőm bőrébe, hogy velük együtt éljék át a rájuk váró megannyi véres, könnyes, vicces vagy épp szívfájdító kalandot.

Néhányan rokonságot találnak az Outlander című regény egy-egy pontjával. Van bármi összefüggés a könyvek között, esetleg olvastad, vagy csupán a véletlen műve a hasonlóság?
2014-ben írtam a Frigg rokkája 1. részét, ami 2015-ben jelent meg. Az Outlanderre akkoriban bukkantam rá, teljesen véletlenül, és első látásra szerelem volt. Csak később tudtam meg, a második évad után, hogy könyvben is létezik – restellem, de sosem olvastam el, a sorozatot viszont végignéztem. Imádtam minden momentumát, a betétdalát, a szereplőket, a történetet, de az én történetem merőben más irányba kanyarodott a karmikus szálak, a rockzenészeknek és a fantasy vonalnak köszönhetően.
Minden időutazós regény kulcskérdése, hogy miként viselkedne a ma embere a múltban – ezt nem lehet kikerülni, ugyanakkor épp ettől olyan izgalmas ez a téma (és ettől vannak egyező pontok minden ilyen történetben). 🙂
Engem Thea Beckman: Keresztes hadjárat farmerben című regénye inspirált, amit még gyermekkoromban olvastam. Ez egy tini fiúról, Dolfról szól, aki az apja tudományos masinájának köszönhetően a középkorban reked. 1986-ban jelent meg, kisiskolás voltam, amikor megkaptam, és hamar az egyik legkedvesebb történetemmé vált. Évek óta terveztem, hogy írok valami hasonlót, de olyan szereplőkkel, annyi vérrel és szerelemmel és olyan tájakon, ami az én szívemnek ennél is kedvesebb – ők pedig a vikingek. 🙂

A könyvről bővebben: itt

Mennyi kutató munkát igényel egy ilyen távoli idő megformálása? Vagy a tények helyett inkább a fantáziádra hagyatkozol?

Rengeteg munkába telik, ha a fantasy szálon túl mitológiát, vallást és történelmet is belefonunk a cselekménybe, de számomra a skandináv kultúra régi szerelem. Már gimis koromban is áhítattal csüngtem minden ilyen jellegű előadáson, a könyvespolcomon külön gyűjteményem van ilyen jellegű kötetekből. Engem elvarázsol ez a téma, imádom az ilyen filmeket (Travis Fimmellel a HBO-n vetített Vikings a legleglegkedvesebb sorozatom a Spartacus mellett), de ha messzebbre szeretnénk nyúlni, akkor mesélek valamit…
Amikor pici voltam, anyukám egy keleti mesekönyvet olvasott minden este: Táró kalandjai, ez volt a címe. Egy kisfiúról szólt, aki az átokkal sújtott édesanyja felkutatására indul, hogy megmentse őt a gonosztól. Később a Finnugor és szamojéd mesék és mondák című gyűjteményből olvasott, amiből nem tudtam eleget hallgatni, annyira szerettem ezeket a kalandokat. Szóval, kis túlzással, az anyatejjel együtt szívtam magamba a különféle népek kultúrájáról szóló legendákat, és a mai napig gyűjtöm az ilyen jellegű könyveket. A Frigg rokkája című regényem megírása előtt és közben is rengeteget olvastam a vikingekről, mivel fontosnak tartottam, hogy a viking házak, ruhák, sütőedények, fegyverek, városok, hajók, szertartások és csaták amennyire lehet, korhűek legyenek.

Rengeteg képet mentesz Pinteresten, ez abból fakad, hogy vizuális típus vagy? Megihletnek, segítenek a képek?
Nagyon vizuális vagyok, így például, amikor írok, mindig kész film pörög a fejemben. A pinterestet imádom, rengeteg inspirációt merítek belőle, és rém boldog vagyok, amikor olyan helyszíneket és karaktereket találok, akik tökéletesen illenek a regényeimbe. Mindemellett jó érzéssel tölt el minden, ami szép és különleges, a pinterest pedig egy ilyen képgyűjtemény.

Mi adta a löketet, hogy két év után újra kézbe vedd a történetet és folytasd ott, ahol abbahagytad?

Valójában egy pillanatra sem akartam abbahagyni az írást, de komoly magánéleti válságba kerültem. 12 év után tönkrement a házasságom, én pedig padlóra kerültem. Összeomlott körülöttem a világ, amiben korábban éltem, és a romok fölött ücsörögve nem volt mibe kapaszkodnom. Akkoriban halt meg anyukám is, ami soha nem gyógyuló sebet ejtett a szívemen. Nekem ő volt a legjobb barátom, a példaképem, a fény, ami beragyogta az életemet. Nem volt kivel beszélnem, nem volt senki, aki megértette volna, mennyi fájdalom kavarog bennem. Képtelen voltam írni. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, talán soha többé nem kéne már tollat ragadnom.
Zsoltival új periódus nyílt az életemben. Talán soha senkivel nem beszélgettem még annyit, mint vele. Meghallgatott, megértett, megnyugtatott, és napról napra, szép lassan összerakott. Nem ismerte a könyveimet, én pedig sosem erőltettem rá egyiket sem, mondván, ezek amolyan csajos regények. Egy nap a kezébe vette a Frigg rokkáját, hogy elolvassa. Két nap múlva túl volt rajta… 🙂 Azt mondta, nem hagyja, hogy elengedjem az írást, mert nekem írnom kell. Azt mondta, addig dolgozunk majd ezen, amíg talpra állok és én is belátom ezt, mert az embereknek szükségük van arra az erőre, arra a szeretet-energiára és tisztaságra, amit a történeteim adnak. A gyerekeknek és neki köszönhetően ma már jól vagyok, és bízom benne, hogy még nagyon sok regényt írhatok.

Ez előző interjúban olvashattuk, hogy szívesen élnél Einarrék világában. Mégis mi lenne az, ami a legjobban hiányozna az itteni életedből?
A kis autóm, Bubu, a gyógyszerek a hipochondriámra, egy csomó női dolog (amit nem sorolnék fel), a közvilágítás, a zéró kóla, a rádiócsatornák és a túró rudi :))))

A kötetekben megjelenik a kelta hitvilág, a mágia és a spiritualitás is. Van ennek valamilyen különleges oka?
Pici korom óta hiszek a spiritualitásban. Angyalok, szellemlények, varázslat, misztikum… ezek nélkül nehezen tudok regényt írni… 🙂 Imádom a reinkarnációs elméleteket, az álmokat, a legendákat, rejtélyeket. Valahogy nekem ezek adják meg egy amúgy akció- és erotikától dús történet sava-borsát.

Eddig van olyan jeleneted, ami abszolút kedvenc?
Nagyon szeretem Sonja és Einarr megismerkedését. Szerelmes típus vagyok. Én megéltem azt az érzést, amikor valakivel reggelig beszélgetsz, és utána nem tudsz másra gondolni, csak rá úgy, hogy voltaképp semmi sem történt. 🙂

Esetleg olyan, amin sokat rágódtál, nehezen jött össze, vagy át kellett írni?
Sosem írok át semmit, nem szoktam rágódni. A Frigg rokkájának első fejezetét azért írtam meg nehezen, mert az valójában nem Sonja nagymamájáról szól, hanem az én anyukámról… ömlöttek a könnyeim, miközben írtam, és a végére úgy kikészültem, hogy kimentem a szakadó esőbe és ordítva bőgtem.

Elég sok mindent elárultál már a karaktereidről, de azt még nem, hogy miért élteted a negatív szereplőidet. Talán te is úgy ragaszkodsz hozzájuk, mint az olvasóid?
Naiv ember vagyok, aki mindenkiről jót feltételez. Sokszor csalódtam már emiatt, mert kiderült, akiket tiszta lelkű embernek hittem, gonoszak, de megesett, hogy aki elsőre valamiért antipatikusnak tűnt, örökre a szívembe lopta magát. A negatív hőseimnek súlyos múltjuk van, amit, ha velük együtt megélünk, már más színben látjuk a motivációjukat és a tetteiket. Morális kérdéseket feszegetünk ebben a történetben, hiszen bár a gyilkosság egyetemesen elítélendő cselekedet, az események sodrásában valakinek elnézzük ezt, míg másokat meggyűlölünk emiatt. De vajon hol van az igazság?

A szuper férfiakról már nem is teszek említést… Azt akartad, hogy bomoljanak utánuk a nők?
Sajnos kevés nő mondhatja el magáról, hogy remek kapcsolatban, nagyszerű házasságban él. A mai nők túlhajszoltak, elhanyagolják őket, sokan társas magányban élnek. Nem figyelnek rájuk, nem néznek rájuk olyan szemmel, mint amit megérdemelnének, és amire vágynának. Szerintem jó érzés olyan férfiakról olvasni, akikbe mi is szerelmesek lennénk. Akikkel mi is elmennénk a világ végére. Akikhez szívesen odabújnánk, akik figyelnek ránk, a tenyerükön hordoznak és vigyáznak ránk. Vannak ilyen férfiak… hát miért ne írjak róluk? 🙂

Hány részesre tervezed a sorozatot? Ugyanis a rajongók tűkön ülnek a folytatásért!
Hat-hét kötetesre. 🙂

Ha már folytatás, akkor megkérhetnélek, hogy csepegtess egy kis információt a következő részről? 🙂

A Frigg rokkája 3. sötétebb és véresebb lett, mint az első két rész. Mindenkit bántottam, mindent összeziláltam, és a happy end is elmarad a végén. Lehet, haragudni fogtok majd rám, de nem én alakítottam így az eseményeket, magától kanyarodott erre a történet… A 4. rész picit enyhít majd ezen, de addig sok zsepire lesz szükség.

És végezetül, mikor számíthatunk a várva várt folytatásra?

A Frigg rokkája 3. valamikor ősszel jön majd ki a reményeink szerint…

Köszönöm szépen az értékes időd, és a válaszaid!
Én köszönöm a lehetőséget és a kedvességed. 🙂

Remélem számodra is épp olyan meghitt, szívhez szóló, elgondolkodtató és izgalmas válaszok születtek, mint számomra.

Puszi, KockaCica