Egy igazán csajos könyves találkozó

Múlt hét szombaton volt esedékes a Kildara/Publio - Szövetségben találkozó, aminek a Centrál Kávéház szolgált otthonául. Mit nem mondjak, a metróból feljöve azonnal kiszúrtam az impozáns épületet, és a gyönyörű külső mellé, annál is szebb belső társult.

Az érkezéskor Nashi fogadott, nagy mosollyal az arcán. Miután kedvesen felkísért az emeletre, helyet foglaltam, és máris otthon éreztem magam. Pár perc alatt a tombola nyereményeket, a szelvényeket, és minden mást is elrendeztem Cetti segítségével, így már csak a könyvkedvelők érkezésére vártunk.

Számomra igen meglepő módon, már a kezdés előtt fél órával elkezdtek gyülekezni a vendégek. Az így kialakult derűs légkör, pedig megalapozta az egész esemény hangulatát.

A találkozó nem mással, mint egy kis árulkodással kezdődött, avagy Ada megosztotta a jelenlévőkkel a felmérés részadatait. 

Emellett beszélt pár szót a következő találkozóról, amire mindenkit nagy szeretettel várunk;)

Mindezek után kezdődhetett a beszélgetés A. O. Estherrel és Vivien Holloway-el. Komolyan, szerintem ennyit még életemben nem röhögtem könyves találkozón, az írónők igazán humoros, szórakoztató, de informatív beszélgetést hoztak össze.

Nem meglepő módon bemutatkozással kezdtek a lányok.

Wee meg is említette, hogy iskola padban érzi magát a formális bemutatkozás miatt, de ezen hamar túllépve a neveikre terelődött a szó. Hisz mindkét írónő álnevet használ. Weeről kiderült, hogy az ihlet sorozat nézés közben érte, míg Eszter hamar felvilágosította a közönséget, hogy szerinte emészthetetlen a saját neve, így muszáj volt megváltoztatnia. Ezenkívül, pedig figyelembe vette a külföldi kiadás lehetőségeit a nevével párosítva, plusz a névváltoztatással férfinak is gondolhatják. Ez miért jó? Mert adatok igazolják, hogy a férfi írók könyvei jobban fogynak.. Hihetetlen.A bemutatkozáshoz hozzá tartozik az is, hogy elmondják milyen stílusban alkotnak.

Mint kiderült Wee ráguglizott a stílusokra, mert elég sokan belekötnek, abba, hogy ha az író nem hű az általa választott műfajhoz. Így lehet az, hogy ő a steampunk, a fantasy és a krimi műfajában is alkot. De úgy érzi, hogy mostanra már kialakult a saját stílusa, ami kiérződik a szavaiból, a mondataiból, és a történeteiből. 

Eszter vele ellentétben tudta, hogy a fantasy világában tudja teljesen kiélni magát. Hamar kiderült, hogy a két hölgy nagyon is egyetért abban, hogy a fantasy olyan szabadságot ad, hogy "bármi lehet benne, nem keresnek rá, hogy nem olyan színű az a híd, hogy ott nem él olyan medve..". Egyszerűen a képzeletükre van bízva, és még belekötni sem lehet.

Ezután jött a kérdés, hogy mikor tudatosult, hogy íróvá lettek?

Wee a Moira megjelenésekor érezte azt, hogy most már méltó az író megnevezére. Ugyanis úgy gondolja, hogy az ember akkor nevezheti magát írónak, ha le is tesz valamit az asztalra. Éppen ezért tudja néhány kamasz irritálni, mikor a egy-egy blogos írás után írónőnek titulálják magukat. Ezzel valahol egyet tudok érteni..;)

Eszter pedig elárulta, hogy nem úgy kelt fel egyik nap, hogy ő mostantól író, dehogy, hanem kereste az útját, ami végül rátalált. Egyébként rákérdezett, és a nagy kiadók szerint, az író, aki több mint 1000 példányt adott már el. Csak viszonyítási alapként, Wee utána járt, és az USA-ban 5000 példányszám alatt az ember még csak kezdőnek számít... Azért van egy kis szakadék.

Ha már a példányoknál jártunk, felmerült a kérdés, milyen is volt az a bizonyos első könyves érzés?

Talán még senkit sem hajtott annyira a kíváncsiság, és az eltökéltség mint Weet, aki szakadó esőben, latyakban vágott át az egész városon 5 példányért, amit végül húsz rétegbe csomagolt be, nehogy baja essen. Hát mi ez, ha nem feltétlen odaadás?

Eszter minden pillanatos várakozásáról már olvashattatok nálam korábban, de eddig még nem árulta el, hogy kikerekedett a szeme, mikor meglátta mit is jelent egy raklapnyi könyv. Hát, egy raklapnyi könyvet..:D Ezután első útja a szüleihez vezetett, ahol apukája nem kímélte: "Miután meglátta rögtön megjegyezte, hogy miért olyan fehér a borítón lévő nő. Majd elolvasta a fülszöveget és kijelentette, hogy értelmezhetetlen, látta ezt, szerkesztő?! Szerencsére anyukámnak tetszett."

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan, min, és mikor írnak?

Weenek szinte teljesen mindegy, nincs számára egy bevált hely. Telefon jegyzetbe, menet közben, vagy csak simán leül otthon a kanapéra és az ölébe veszi a laptopot.

Eszter hasonlóan a kanapét és a laptopot részesíti előnyben. Kiderült róla, hogy igazi laptop gyilkos, mert idővel kikopnak, majd kiesnek a betűk a gépéből. De állítja, hogy "nem én teszem tönkre, a gépek szarok." Egyébként nem jegyzetel, mert ő maga sem tudná elolvasni, mit írt fel. De ettől függetlenül fejben folyamatosan alkot, akár a boltban sorban állva, akár mosogatás, vagy porszívózás közben.

Na, de mikortól írnak?
Wee már 12 éves kora óta ír tele kis füzeteket történetekkel, de ez csak addig volt így, míg meg nem tanult gépelni. Azóta ott a laptop;)
Eszter nem igazán tudta meghatározni, hisz a 10 éves újságírói tapasztalata nem kis mértékben segíti az írásban. "Sokat fejlődtem, mikor szerkesztés név alatt fikázták az írásom. Négyszer is visszaküldik átírásra, te pedig nem is látod a különbséget ez első, és a végleges verzió között."

És hogy bírják a kritikát?

Wee a helyén kezeli, de a falnak tudna menni, mikor megmondják neki, hogy csinálja. "Nekem ne mondja meg senki, hogy írjak, mondja meg mi a baja vele, de ne azt írja, hogy én így csináltam volna a helyedben." Pont ezért, ha nem bír szépen reagálni, inkább nem is mond semmit, csak tovább lép. Viszont a pozitív kritikák mindig újabb, és újabb löketet adnak neki az íráshoz.

Eszter kicsit érzékenyebb: "Mintha kiraknád a gyereked fotóját, kapsz hideget meleget, mit lépsz? Mindenkinek legyen az a véleménye, ami. A pozitív vélemények felvillanyoznak, feltöltenek energiával." 

Persze egy kritika attól is függ, hogy kihez jut a könyv. Célközönség kapta, vagy sem? Az biztos, hogy érdekes helyzetek tudnak kerekedni. Esztert például egy 75 éves rajongó látja el mindennap képekkel, gifekkel és jókívánságokkal.

Hogyan fér meg egymás mellett az való élet és az írás?Wee: "Mire hazaérek, már agyam sincs. Mindig akad valami, ami elveszi az időm. Ezért van csak 2 mondat a Winie 6. részéből."
Eszter is hasonló cipőben jár: "Van összesen egy borítóm, de simán elalszom az esti gyerekmesén."
Szóval arra jutottak, hogy ha főállásban lehetnének írók, akkor menne zökkenőmentesen, és időre. Ebben talán a bloggerek lehetnek segítségükre, mert terjeszkedni kell. Nagyobb ismeretséggel, több vásárlóval már ott mernék hagyni a munkahelyüket. Szóval "kell valami botrány, amit felkapnak a hírek, vagy saját brandet kell kiépíteni!" viccelődtek a lányok már a végén.

Végül megkérdeztük, hogy miképp állnak a letöltésekhez?
Wee már nem teszi magasra a lécet, csak arra figyel, hogy a legújabb könyve legalább egy évig ne legyen fent sehol.
Eszter sem foglalkozik már annyit vele, de kezdetbe nagyon zavarta. Szólt egy helyen, azonnal két másikra került fel, így ez leginkább szélmalomharc.

A beszélgetés után került sor a tombola nyeremények kiosztására! Az egyik kedves nyertes meg is jegyezte, hogy legközelebb is én válasszak neki számot, mert megnyerte a főnyereményt. Milyen szerencsés kezem van, nem?

Majd jött a dedikálás, és aki maradt, kötetlenül cseveghetet Eszterrel;)

Nagyjából ezzel telt a szombat délutánom. Melegen ajánlom mindenkinek ezt a kikapcsolódási formát, mert azon túl, hogy írókkal, új emberekkel, élményekkel ismerkedik meg az ember, még jól is szórakozik:)

Remélem a követköző alkalommal veled is találkozom!

Puszi, KockaCica