J. A. Redmerski - A soha határa

Elérkezett A soha határa...

Már másodjára ragadtam kézbe ezt a szépséget, és most sem okozott csalódást.
Ami a hátulján van: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?
Akárhányszor olyan könyvbe futok, ami a kedvencem lesz, nem tudok róla írni. Úgy érzem el kell olvasni, és kész. Nem lehet róla valami értelmes kis összefoglalót összehozni, mert annyi mindent vált ki belőlem, hogy azt leírni nem lehet, és persze teljesen össze-vissza lenne az egész annak, aki nem olvasta, sőt annak is, aki igen. De mindent bevetek, hogy értelmes írás mutassak nektek. 
Mint, ahogy a hátulján lehetett olvasni, Camryn útnak indul, igen, de én soha nem olvasom el a hátulját egy könyvnek, vagy csak ritkán, így ezt nem tudtam mikor elsőre olvastam. Viszont most másodjára, alig bírtam kivárni, hogy felüljön arra az átkozott buszra. De amint megtette, ráleltem a lelki békémre...egy kis időre. És eközben megalkottam a tökéletes férfit, még ha ilyen nincs is, de én megpróbáltam, valóban nem csak Daemon van a világon, de ha felnőttként olyan lenne, mint Andrew, akkor nem érdekelnének a többiek! Ennyit arról, hogy én mennyire odavoltam Adrewért, és így már érthető Camryn reakciója is. 
Annyira megfogott az az életfelfogás, ami a cselekmény közben kialakult mindkettőjükben, hogy legszívesebben felülnék én is egy buszra, és beutaznám a világot. Nagyon imádom, minden tragédiájával és vicces pillanatával együtt. Megmentették egymást a világtól, és szinte minden tehertől, ami egy szerettünk elvesztésével jár. Mondhatni megmentették egymást önmaguktól. 
Ez a könyv többször is kitépte a szívemet, hogy aztán visszategye a helyére, hogy még erősebben verhessen, mint előtte. Képes voltam másodjára is könnyeket hullatni, átélni az összes csalódás, még a vég kifejletének tudatában is. Nem sűrűn olvas az ember, ehhez fogható szerelmi történetet, olyan szerelmet, ami mindent áthidal, és a legsötétebb napokban is fényt biztosít. 
≈ Elolvashatom ezerszer is, akkor is képes lesz ugyanakkora hatást gyakorolni rám. Szó szerint a földhöz szegez, hogy utána a levegőbe dobjon. Reményt és értelmet ad az élethez.
10/10*