Megint esik, szerda

Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ki nem állhatja, ha megállás nélkül szakad az eső. Mondjuk, ha szebb lenne az idő, értsd melegebb, akkor nem bánnám annyira, bár nem panaszkodom, mert van olyan hely, ahol két hónapig egyfolytában esett... Kicsit elkanyarodtam, szóval az eső tiszteletére, ami ma eláztatott (mert miért is lett volna nálam esernyő?!), úgy döntöttem kap egy Book Taget, egy eredetit. Tehát egy újabb Tag a kobakomból csak nektek!:)
1. Sunyi pocsolyák, amik már tónak is beillenek- avagy egy könyv, amitől többet kaptál, mint vártad:
Többet is tudnék említeni, de túl élesen él még bennem A soha határának a lenyomata. Tényleg ezerszer több, mint vártam volna. A történeten át, minden egyes momentum, az életszemléleti mód stb. elragadó. Remélhetőleg már vasárnap olvashatjátok róla az írásomat, ami lássuk be, nyilvánvaló, hogy nem lesz negatív.

2. Egy fantasztikus találmány, az ernyő- avagy egy könyv, ami védelmet adott:
Ez kétféleképpen lehet értelmezni az esetemben, 1. konkrétan fizikailag védett meg. Ezt úgy kell érteni, hogy egy személytől a buszon. Nem akarok képmutató lenni, így bevallom, igenis el akartam kerülni valakit, és hirtelen jobb ötletem nem volt, minthogy a könyvem mögé bújjak, szó szerint. Tehát így védett meg a könyvem, egy nem kívánt, levakarhatatlan személytől. 2. értelmezés, mikor lelkileg ad védelmet. Mármint, mikor szinte gyógyír a lelkednek egy könyv. Nem tudnám megmondani ennyi könyv után, hogy melyik konkrét kötet az, de ha szükségem van rá mind vigaszt nyújt.

3. Egy beázott cipő, ami még egy ideig az is marad- avagy egy könyv, ami után nehezen száradtak fel a könnyeid:

Ó, hogy én hány könyvön tudok bőgni...Nagyon sokon! Az egyik Bane krónikán, a Mercy Falls farkasian, A soha határán, a Flat-Out Love-on, a Tizenhárom okom volt...-on, az Ököl/Jogon, az Ezüsthídon, és még ki tudja hányon. Ha csak egy könnycseppet is ejtek, számít. Amúgy nem vagyok egy nebáncsvirág lelkületű, aki egy hangos szó miatt a sarokban kuporog, de igenis vannak olyan gondolatok, jelenetek, melyek vagy emlékeket, vagy olyan érzéseket ébresztenek bennem, hogy meg kell őket könnyeznem. Szerintem nincs olyan ember, aki ne hullatna akár csak egy könnycseppet is, ha megérinti valamilyen módon egy könyv.



4. Az esőcseppek folyamatos kopogása a tetőn- avagy egy olyan könyv, ami újból és újból a gondolataid közé furakszik:
Inkább sorozat, de az rögtön kettő is. Mivel MeowMimi most kezdte a Csontvárost, így megállíthatatlanul visszazuhantam az árnyvadászok világába. Mondémostól, Magnusostól, angyalostól, démonostól, mindenestül imádom! És alig várom, hogy megjelenjen az újabb trilógia. A másik szerencsés sorozat nem más mint, a... Luxen, igen nagyon meglepő, de ki tud elszakadni? Senki! Így én sem, egyiktől sem!:)

Nagyjából ennyire ihletődtem meg, remélem azért nem csak számomra érthetők a párhuzamok... Már előfordult, hogy nem éppen a legvilágosabban fogalmaztam. Végül, remélem tetszett, és ha igen, bátran vigyétek!:)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

River Solomon – Kegyetlen szellemek

Karen Dionne – A ​lápkirály lánya

Krausz Emma – Osztálykép

Neil Gaiman & Michael Reaves & Mallory Reaves – Ezüst álom

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs