M. J. Arlidge: Ecc Pecc

Más választás nincs.
A lány félholtan jött ki az erdőből.
A története hihetetlen volt. Mégis igaz.
Minden egyes iszonyú szava.
Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.
Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?
Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.
A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.
És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…

~Ez a könyv már elég régóta ott csücsült a könyvespolcomon, és valahogy ez lett az első regényem 2016-ban. Más volt mint amire számította, ha nem is pont negatív értelemben.
A sztori "egyszerű", mint egy kavics, van egy gyilkos, el akarják kapni, juj meg jaj. Tetszett hogy valamelyest beleláttunk hogyan rabolják el őket, és hogy hogyan jut el a két áldozat arra a pontra, hogy megöljék a másikat. Szeretem ha valamit pszichológiailag közelítünk meg, és ez itt teljesen rendben is volt. Már majdnem emberszagú, még ha itt-ott elcsépelt is lett.
A főszereplőnőnk eléggé unalmasra sikeredett, a karrierista kemény vagyok, és törékeny, és belül karamella meg láva buzog bennem furcsa kettősségével nem mozgatott meg semmit nagyon. A BDSM szál hülyeség ebben a sztoriban. Oké értem a szimbolikát, a nagy mélységet, hogy ő ezt nem élvezetként, hanem büntetésként éli meg, de na gyerekek csak azért mert mostanság felkapott lett valami, nem kell még a rinocéroszt XS miniszoknyába passzírozni. Értékeltem viszont a szerelmi háromszög (hát nevezhetjük-e egyáltalán annak?) egyszerű elvágását, ami a rendőrnő, a rendőrpasi, és a dominátor között volt. Olyan érzés volt mintha azt mondta volna az író " oké, nesztek szerelem, ja bocs mégse ez nem az a könyv". Az alkohol problémás rendőrtiszt mellék szál unalmas volt, de tudom, hogy az arra szolgált hogy "megszeressük", szóval nézzük el a sótlanságát.
Végül nem volt egy nagy durranás a könyv, de egy kellemes hétvégi kriminek elmegy. Én pakoltam volna még bele egy kis erőszakot, és brutalitást, mert így kissé olyan érzésem van mint mikor langyos teát iszik az ember, jó ez, jó ez, de ennél volt már jobb is.

Kedvenc szereplők: a dominátor akinek elfelejtettem a nevét
Amit szerettem: a gyilkosságok leírása, annak ötlete, a kis vers róla
Amit nem szerettem: langyos, unalmas bizonyos pontokon
Kedvenc idézet: "Hány női sorozatgyilkost tudna felsorolni? Eileen Wournos, Rose West, Myre Hindley. De nem egy hosszú lista. Ezért van akkora sikerük. Mindenki imádja a női sorozatgyilkosokat."
10/7

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

Seanan McGuire – Minden szív kaput nyit

Krausz Emma – Osztálykép

Könyvek sokkoló befejezéssel