Nicolas Barreau – A nő mosolya
 |
Eredeti cím: Das Lächeln der Frauen
Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalszám: 286
Kiadás éve: 2017
Műfaj: romantikus
Fordító: Szántó Judit
|
Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…
Mikor tudomásomra jutott, hogy együttműködésre léphetek a Park Könyvkiadóval, és választhatok könyveket, rögtön tudtam, hogy a listában szerepelnie kell A nő mosolyának. Hogy miért?
Azon túl, hogy rengeteg pozitívumot és negatívumot is hallottam róla, ami felkeltette a kíváncsiságomat, megfogott a borítója, és a fülszövege is. Ráadásul vágytam már egy igazán súlytalan könyvre, egy romantikusra, amit szerencsére meg is kaptam.
Már az első oldalak után elbűvölt a könnyed, kellemes és humoros stílusa. Olyan volt az egész könyv hangulata, mintha eltöltöttem volna egy pletykákkal teli délutánt egy barátnővel. Pont emiatt nem is vártam világmegváltó életbölcsességeket, ahogyan nem számítottam semmi olyanra sem, ami megadná az életem értelmét. Mindössze pár óra kikapcsolódást vártam ettől a történettől, amit becsülettel meg is adott.
A történet rettentően szerethető, bosszantó és komikus egyszerre. Szerethető, mert egy igazi boldogság-bomba. Bosszantó, mint általában az összes kigubancolhatatlan, titkokkal teli szerelmes történet, ahol az ember csak azt várja, mikor dől össze az addig felépített kapcsolat. És végül komikus, mert többször előfordult, hogy hangosan felkacagtam. Ezenfelül pedig kellőképpen csavaros ötletnek bizonyult a könyv a könyvben koncepció, ami igazán gondolkodtatóba tudja ejteni az olvasót. Vajon mi mindenre képes egy könyv? Mi mindent vonhat maga után az írott szó? Sok-sok bonyodalmat, ezt leszögezhetem..
Imádtam, hogy váltott szemszögből ismerhettem meg a szereplőket és a körülöttük lévő világot, de pont ennyire frusztrált a rendkívül manipulatív szerkezete, amitől bosszantóan letehetetlenné vált. Ugyanis minden egyes fejezet végén szándékosan felcsigázott, így érve el azt, hogy az ember minél tovább olvasson.
Visszatérve a szereplőkhöz, egyikükre sem mondanám, hogy emlékezetes, vagy hogy igazán megfogott volna a személye, de azt bátran merem állítani, hogy egy ilyen történetnél ez nem is szükséges, hisz olyan gyorsan elrepült minden... Hol szerettem, hol nem értettem, hol pedig nehezteltem a karakterekre, akik kiszámíthatóságukban mégis izgalmassá és érdekessé varázsolták a történetet.
Összességében elégedett vagyok ezzel a kötettel, mert pont egy ilyesfajta szórakozásra vágytam, ami kikapcsol, megnevettet és mosolyt csal az arcomra. Éppen emiatt muszáj megemlítenem, hogy aki egy emelkedett, érzelemdús és igazán mély olvasmányt keres, nem ebben a kötetben fogja megtalálni. Ha viszont te is lazítani, nevetni és egy cseppet bosszankodni akarsz, ez a te könyved!
≈Köszönöm a Park Könyvkiadónak és a Kildarának ezt a könnyed történetet, mely feldobta a mindennapjaimat, azt a párat, míg olvashattam!
Borító:
Nagyon szép, ízléses, ráadásul a történet hangulatát idézi. 5 pont
Történet:
Imádtam minden egyes zavarba ejtő, megnevettető és szerelmes rezdülését. 5 pont
Imádtam minden egyes zavarba ejtő, megnevettető és szerelmes rezdülését. 5 pont
Karakterek:
Teljes mértékben élethűek, ebből adódóan éppen annyira idegesítőek, mint amennyire szerethetőek. 5 pont
Megjegyzések
Megjegyzés küldése