Spirit Bliss - A múlt árnyai

A jövő, már a múltban elrendeltetett...
Másodjára is épp olyan szórakoztató, és megdöbbentő volt, mint ahogy emlékeztem.
A fülszövege:

A ​​Nap fénye elhalványult,
a Földre örök sötétség borult,
a korábban mítosznak hitt démonok pedig előbújtak rejtekhelyeikről.

Minden vámpírok atyja, Véreskezű Casimir irányításával a vérszívók átvették az uralmat a világunk felett. Az emberek többségére azonnali halál várt, akik életben maradtak, azok vagy a vámpírokat szolgálják, vagy űzött vadként élnek a csatornákban.

Az emberi lázadók vezetője őrült tervet eszelt ki. Hogy megmentse a világot, hosszú évek munkája során feltalált egy időgépet. A küldetés célja: visszautazni a középkorba, felkutatni Véreskezű Casimirt, mielőtt vámpírrá változott volna, és még emberként végezni vele.

A végzetnek köszönhetően Katherine Glanville lesz a szerencsétlen kiválasztott. Visszaküldik őt a múltba, ahol férfiruhája és furcsa viselkedése miatt azonnal el is könyvelik boszorkánynak.

A feladat végrehajtásacsak látszólag egyszerű: kettesben kell maradnia a férfival, hogy egy óvatlan pillanatban megölhesse. De mi van, ha az emberi Casimir kedves, önfeláldozó és jó lélek? Ha a valódi gonosz egy, az egyházon belül működő szekta, a Vérző Rózsa Rend? Vagy ez csak a látszat? Katherine-nek rá kell jönnie, hogy egy ember életét elvenni még a jövő ismeretében sem olyan egyszerű, mint azt gondolta...

Valóban nem kis feladat mindezt véghezvinni, de kezdetben nem is tűnik olyan bonyolultnak, hisz a gonoszok leggonoszabbikát kell megöli, egy sokkal fontosabb ügy érdekében, a jövőért. Hisz bármilyen apró változtatás a múltban, óriási hatással lesz a jövőre, nem?

Igen ám, de azzal senki sem számolt, hogy az olyannyira gyűlölt Casimir, ekkor még csak ember, és nem is akármilyen... És itt kezd bonyolódni minden.

Miért gondoljuk, hogy az idő megkönnyíti a cselekvés folyamatát, mikor pont az ellenkezőjét segíti elő? Mi történik akkor, ha a legnagyobb félelmeinket keltő ember, nem is olyan elrettentő, sőt egyenesen vonzó? Hol vesztjük el a fonalat a hazugságok hálójában? Mit tegyünk, ha az eddig világképünk nem csekély százaléka megcáfolódni látszik? Kiben lehet bízni? Mit tehetsz, ha az ítélőképességed a darabjaira hullik? Mi a teendő, ha valakinek pontosan azért kell visszamennie az időben, hogy beteljesítse a sorsát? Milyen érzés, ha elszakítanak a legfontosabb embertől az életedben?

Nagyon felkavaró, és fondorlatos, hogy helyenként csak pislog az ember. Közben pedig hihetetlen, hihetetlen, hogy Katienek mekkora mázlija van szinte folyamatosan! Hihetetlen, hogy mennyire meg lehet vezetni egyeseket. Hihetetlen, hogy léteznek Valdemarhoz hasonló kétszínű kígyók, akik egyszerre undorítóak, de mégis lakozik bennük valami fény. Hihetetlen, hogy életünk legnagyobb ellensége, hirtelen a legjobb barátunkká avanzsál, akire bármikor számíthatunk. De, ami a leginkább felfoghatatlan, hogy egyesek céljaihoz mennyi ártatlan életnek kell véget vetni.

Minden apró részlet kiteljesedése, felér egy arculcsapással. Nem is érdekelt, hogy történelmileg mennyire pontos, a cselszövések, maga a cselekmény fonala annyira lefoglalt, hogy időm nem volt ilyen részletekre figyelni. 

Szinte letehetetlen, meghökkentő, és akkora csavarokkal tűzdelt, hogy másodjára is el tudtam képedni. Megunhatatlan történet, ahol a vámpírok inkább csak mellékszereplői a történéseknek, míg az igazi hangsúly a cselekményszövésre helyeződik.

≈Mindig is nagy kedvenceim voltak az idővel operáló könyvek/filmek, bár sosem volt erősségem a megértésünk. Mármint, hogy akkor ez most egy körforgás, és akkor nem is elsőre történik mindez meg, vagy az első körben vagyunk, de akkor, hogy létezhet már XY, és hasonló variánsok fordulnak meg ilyenkor a fejemben. És ezzel az adalékkal csak még  letehetetlenebbé vált számomra ez a könyv.
10/9