Charlotte Link - Hazug múlt

Vajon miket rejteget egy eltitkolt élet?
Az biztos, hogy ebben a könyvben sok hulla kerül elő a hátsókertből... De miért?
A fülszövege:

Döbbenettel vegyes iszonyat rázza meg az észak-angliai kisvárost, amikor Richard Linville-t, a köztiszteletben álló, nyugdíjas rendőr főfelügyelőt egy februári, hideg éjszakán a saját otthonában brutálisan meggyilkolják. Vajon kinek állhatott az útjában a visszavonultan élő, feddhetetlen idős férfi?

Linville lánya, Kate az apja halálával elvesztette az egyetlen embert, akit szeretett. A londoni rendőrségen dolgozó nő magányosan, céltalanul tölti a mindennapjait: senkihez sem tud közel kerülni, ráadásul a munkában sem érzi magát sikeresnek. Amikor hazatér gyászolni a szülői házba, úgy érzi, a vidéki rendőrség nem tesz meg mindent az ügy felgöngyölítése érdekében, ezért ő maga ered a gyilkos nyomába. A nyomozás során egyre több holttestre bukkan, és egyre több titokra derül fény az apja múltjából – mintha a férfi nem is az az ember lett volna, akinek ő ismerte.

Ahogy Charlotte Link feszült hangulatú, izgalmas krimijének főhőse közeledik a rejtély megoldásához, szembe kell néznie, mivel jár, ha egy hazugságra épített életről lehull a lepel.

Még mielőtt hozzám került volna a könyv, nagyon sok jót hallottam róla. Szóval nem kevesebbet vártam az írónőtől, mint egy izgalmas, fordulatos, és meghökkentő történetet. Mit ne mondjak, sikerült beváltania minden várakozásomat.

Mielőtt eljutnánk a fülszövegben említett brutális gyilkossághoz, egy rettentően titokzatos, és még annál is rövidebb történetbe csöppenünk. Sokáig nem is érti az ember, mi jelentősége van, de mélyen ott lappang, hogy a baljóslatú lezárás, és a sok-sok év kihagyás mégiscsak jelentéssel bír… De vajon milyennel?

Utána nem várat sokat magára Richard magánakciója, mely az életébe került. Rég olvastam ennyire nyers, kegyetlen és embertelen kínzásról, mely gyilkosságba fulladt, méghozzá minden magyarázat nélkül. Holott semmi sem menthetné fel az elkövetőt… Ezért ott van a késztetés, hogy fény derüljön az indítékra, a gyilkos kilétére, főleg, hogy Linville felismerte! Azonban tapogatózhatunk a sötétben.

Csak azért, hogy rágódhassunk a kezdeteken, egy teljesen másik cselekményszálban találjuk magunkat. Kezdetben egy sokat megélt, ám fiatal házaspár mindennapjaiba lelünk betekintést, ahol érződik, hogy nincs minden rendben. A férfi, Jonas, sokat vállal magára, erre rakódik rá a jelenlegi munkája is, ami nagyon megterhelő, főleg lelkileg. Egy olyan embert kell kezelnie, akinek élete egyetlen szegmense meghatározta a hátralévőt, ám mindez már csak a múlt híre, így mások szemében jelentéktelen. Csak elsiklanak felette, pedig lehet, hogy épp az életét menthetnék meg.  Ugyanis az igazságtalanság fájdalma képes egy életre megnyomorítani. A feleség, Stella, sok viszontagságon esett át, de elérte élete célját, és most már mindenáron meg is védi Sammyt a kisfiát. De mégis, mi köze mindennek a gyilkossághoz? Hogy jönnek ők a képbe?

Mielőtt bármi felvilágosítást is kapnánk, visszakanyarodunk Linvillehez, és lányához. Katehez, aki mindenki szemében egy szürke kisegér, egy önbizalom hiányos nő, egy magányos, elveszett lélek, egy döntésképtelen rendőr, avagy maga a kilátástalanság. Aki apja halálával az egyetlen fogódzót is elveszíti, ami a világhoz kötötte. Hogy, s miért az ő feddhetetlen apját ölték meg? És miért nincs semmiféle nyom?

Pedig Caleb nyomozó őrmester minden magánügyi problémán túllépve, jól végzi munkáját. Sőt még Kate életét is próbálja úgy, ahogy terelgetni, miközben kizárja a nyomozás menetéből, de cserébe információkkal látja el.

Ám Kate nem elégszik meg mindezzel, így lassan, lépésenként elkezd megváltozni a célja elérése érdekében. Átlépi az önsajnálat, és saját korlátainak határát, és cselekedni kezd, hogy megtalálja a választ minden kérdésére az apja magánéletét illetően, a nem lévő, vagy már rég elfeledett rendőri megérzéseire kell hagyatkoznia.

A nyomozásnak, és Kate törekvéseinek köszönhetően egyre több rövidebb, ám annál fontosabb szál sejlik fel, és csatlakozik a főszálhoz. Végre beindul a történet, és már nemcsak ütjük a fejünk, hogy történjen már valami konkrétum, ami bármire is választ ad. Viszont a szomorú igazság az, hogy ahelyett, hogy válaszokat kapnánk, csak még több kérdésbe ütközünk. De ami ennél is rosszabb, hogy az írónő élteti bennünk a reményt, mint Kateben, hogy ez alkalommal mindenre fény derül. Aztán pedig kihúzza a lábunk alól a talajt, és szinte mindent lehet elölről kezdeni. Közben pedig folyamatos titokzatosság, feszültség ,és izgatottság lengi körül az ügyet.

Emellett a családi szálhoz is egyre több információ adódik, méghozzá egy baljóslatú férfi személyében, aki tehetséges manipulátor és ezt jól ki is használja… De mit akarhat a családtól, és vajon mire képes? Mikor feltettem magamban ezt a kérdést, sosem gondoltam volna, hogy ilyen brutális szemléltetést kapok. Elképzelni sem tudok kilátástalanabb helyzetet, mint amit az a férfi létrehozott… Ám legalább a szálak összefüggésére fény derült.

Mégis izgulunk a családért, a bátor gyerekért, az elszánt anyáért, és a hősködő apáért, azonban Caleb embere, Jane a legapróbb nyomon elindulva, kitűnő munkát végez. Viszont a megkönnyebbülésnek csak egy apró fuvallata érinthet, mert csak egy parányit jutottunk közelebb a gyilkoshoz.

Csakhogy miután a kérdéseink egy részére igenis választ kaptunk, már csak néhány fontos maradt, de eljutni odáig korántsem egyszerű. Megint bebizonyosodott a számomra, hogy soha nem szabad alábecsülni a fogyatékkal élőket, mert az okozhat gondot, akire a legkevésbé sem gondolnánk. Ebbe az apró szalmaszálba kapaszkodva lehet a gyilkos nyomába eredni, de nem sziklaszilárd meggyőződéssel tesszük mindezt, inkább csak sejtéseink lehetnek a végjátékig…

Hanem, ami a nyakunkba szakad, az váratlan, mint egy pofon. Megértjük a kezdetet, az indítékot, mindent, de hideg zuhanyként ér. Közben ugyan megkönnyebbülünk, de fáj is a szívünk, kicsit keserédes az érzés. Megkérdőjeleződik az emberismeretünk, és igaznak látszik az a mondás, hogy nem lát a saját szemétől… Fáj a felismerés, hogy az, akiről azt hittünk ismerjük, egy teljesen más ember…


≈Köszönöm Charlotte Linknek, hogy napokig bizonytalanságban tartott ezzel a hihetetlen jó krimivel, köszönöm a General Pressnek, hogy mindezt magyarul is papírra vetették, és végül a Kildarának, hogy elolvashattam!
10/9
(bővebben a Kildara oldalán)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

Seanan McGuire – Minden szív kaput nyit

Krausz Emma – Osztálykép

Könyvek sokkoló befejezéssel