Scott Hawkins - Az Égett-hegyi könyvtár

Egy új világszemlélet, amiben az idő megáll
Valami új, valami meglepő, valami teljesen egyedi, valami, ami kizökkent, amihez hasonlót még nem olvastál.
A fülszövege:

EGY ELTŰNT ISTEN.

EGY KÖNYVTÁR AZ UNIVERZUM TITKAIVAL.

EGY NŐ, AKI TÚL ELFOGLALT AHHOZ, HOGY ÉSZREVEGYE MEGKÖVÜLT SZÍVÉT.

Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.

Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.

Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.

Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.

Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt.

A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét.

De ő számolt ezzel.

Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.
Mikor megkaptam a könyvet, egy kicsit féltem tőle, vagyis inkább nem tudtam mire vélni a műfajok keveredését a borító összességével, de amint elkezdtem olvasni, minden félelmem, kétségem eltűnt, és csak belemerültem, mert nem hagyott más választást.
Egy igazán brutális kezdetet tár elénk. Hisz nem mindennapi, hogy valaki véresen sétálgasson egy gyilkosság után, és mindehhez mosolyogjon…
Végül is Carolyn sem egy mindennapi nő. Rengeteg minden rejtőzik benne, tudás, ravaszság, harciasság, bátorság, vakmerőség, céltudatosság, és valahol nem is olyan mélyen szeretet, emberi érzékenység, remény egy jobb életre. De ezt senki sem tudhatja, még mi sem. Ezért is vág rögtön a közepébe az író, így másodpercek alatt kell felvennünk a fonalat, ami nem könnyű. Miközben sodor a cselekmények áradata, csak kapkodjuk a fejünk, agyalunk a kimondatlan, háttérbe szorult dolgokon, mert amire kíváncsiak vagyunk, arról mindenki csak hallgat.
Apa valóban Isten? Vajon mindenkit lesújtott az eltűnése? Ki tehette mindezt? Kik is azok a könyvtárosok, mi a feladatuk? Hogyan váltak ilyenné? Mi történt gyermekkorukban? És mit akarnak valójában?
Mindezekre nem tudjuk a választ a történések nagy részében, csakúgy mint Steve, aki próbál alkalmazkodni, miközben semmit sem ért..
Ám a végére belassulnak a dolgok, pont mikor az olvasó már kezd aggódni, hogy fogynak a lapok, és szépen lassan minden világossá válik. Értelmet nyernek az apró utalgatások, kinyílik előttünk a világ, az univerzum, és ezeknek minden egyes titka. Megismerjük Carolyn igaz valóját, amit álarc mögött rejtegetett. Megtudjuk, mi történt a múltban, megismerjük Apa uralkodását, nagy tervét, bukásainak okát, és végül győzelmét, amiért áldozatot hozott.
Ám nem ő az egyetlen, akinek fel kell adnia valamit egy élhető világért, mert áldozatok mindig lesznek, de egy dolog vigasztal, sosem maradunk egyedül egy életen át.
Végül, mikor az utolsó szavakon ragad a szemünk…
…az idő…
…megáll.
≈Egy életre lenyomatot hagyott bennem.
10/10
(bővebben a Kildara oldalán)