Christelle Dabos – Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Eredeti cím: Les disparus du Clairdelune
Sorozat: A Tükörjáró 2.
Kiadó: Kolibri Könyvkiadó
Oldalszám: 660
Kiadás éve: 2018
Műfaj: ifjúsági, fantasy
Fordító: Molnár Zsófia
Titkok hálójában..

2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! 

A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. 
Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.

Az első rész sikere után kifejezni sem tudom, mennyire vártam a folytatást! Azt, hogy elmerüljek az intrikák mögött megbújó világ titkaiban, hogy még jobban megismerjem Ophéliet, hogy Thorn igaz valóját végre megpillanthassam, és még sorolhatnám. Úgyhogy nagyon köszönöm a Kolibri Kiadónak a lehetőséget!

Az első kötet egyedi, új és első pillantásra ártatlannak tűnő világa ebben a részben még megkapóbb, még jobban magával ragad, és elvarázsol. Emellett sok meglepetést okoz és fordulatokból valamint titkokból sincs hiány. 

Ami magát a darabokra repedezett világot illeti, rengeteg rejtély és egy jó nagy adag homály fedi, mely már-már felszállni látszik a töredékekből kirajzolódó eseményeknek köszönhetően. Ugyanis a Faruk által újraélt emléktöredékek egyre összetettebb képet mutatnak a múltban történtekről, miközben arra engednek következtetni, hogy valami nagy erő munkál a háttérben, mely nem kis fejfájást fog még okozni Ophélie és Thorn párosának, és az olvasóknak is. Ám a megtudottaktól függetlenül, még mindig megismerésre és felfedezésre vár a Föld minden egyes szilánkja és lakója, csakúgy mint a múlt történései.

A Sark megismerésében sokat segítenek az ámulatba ejtő leíró részek, amelyektől az ember úgy érzi, hogy maga is jelen van a Sark festői és egyben csodálatos, ám fagyos világában, ahol a nagy vadállatoktól csak egy fal véd meg. De hiába a rémisztő óriás állatok adta nyilvánvaló fenyegetés, ha valaki Isten nevében, titokban rabol el “ártatlan” embereket, méghozzá minden magyarázat és nyom nélkül...

A meseszövés előnyére vált, hogy éppen oda csöppenünk vissza, ahol magára hagytuk Ophéliet, mert ez csak még izgalmasabbá teszi az olvasást. Magához az élményhez hozzátesz az is, hogy egyre több és több megoldandó rejtély gördül Ophélie és az olvasó útjába, így oly’ annyira fenntartja az érdeklődést, hogy szó szerint úgy érzi az ember, odaszögeszték a lapokhoz. Ugyanis valahol mélyen érezhető, hogy minden apró furcsaság és sejtelmes félmondat egy irányba mutat, valami nagy és titokzatos felé. Mindemellett rendkívül nagy felüdülést okoz, hogy a kiábrándítóan sok ármánykodás helyett nagyobb szerepet kap a romantika, a nyomozás és a múlt feltárása.

A romantika, mely képes megmutatni, hogy Thorn kemény, hivatalnoki külseje alatt érző szív bújik meg fogaskerekek és számlapok helyett. Mert ugyan Thorn az iskolapéldája a kizökkenthetetlen hivatalnoknak, de egyre többször engedi le védőpajzsát, olyankor pedig imádnivalóan esetlen.

A nyomozás, mely úgy tűnik, hiábavaló és céltalan, mígnem egy bátor elhatározásnak köszönhetően lépten nyomon valami újdonság, titok vagy fenyegetés kerül napvilágra. Ám a végeredmény olyan elképzelhetetlenül abszurd, hogy garantáltan elképed az ember.

A múlt kutatása, avagy Faruk emlékezete és minden egyes apró szál, ami ehhez kötődik, pedig csak még több gondot és meglepetést okoz, ha a fenti változások és fordulatok nem lennének elegek.

Mindezek után nem csoda, ha elszabadulnak az érzelmek, kiszaladnak az eddig ki nem mondott szavak és minden a feje tetejére áll. Egyetlen apró dolog marad csak megváltoztathatatlanul, a furcsa főszereplő páros, akikért nem szégyen elmorzsolni a végén egy könnycseppet.. Mert ez a vég azután, hogy ennyi mindenen keresztül mentek - Ophélie megkeményedett, miközben Thorn egyre inkább kinyílt -, rengeteg kérdés vett fel, mialatt mérhetetlenül fájó az igazságtalanság és a tudatlanság is, melyet talán a következő rész enyhíteni tud..

Ha szívesen lerövidítenéd te is az utadat egy szélrózsa segítségével, vagy ha a rejtélyes eltűnések nyomába szegődnél egy csodakávéval a kezedben, esetleg ha részt vennél Ophélie és Thorn nem mindennapi esküvőjén, akkor ez a te könyved!

≈Köszönöm a Kolibri Kiadónak, hogy újabb és újabb részeit fedezhetem fel ennek az elképesztő világnak!

Borító:
Tökéletes! Finom, visszafogott sárga, mely nagyon ártatlannak mutatja a kötetet, de mindez az ártatlanság szertefoszlik, amint az olvasó újra beleveti magát a Fellegvár világába.. 5 pont

Történet:
Rettentő nagy előnye az első kötethez képest, hogy több a boldog pillanat, az izgatott feszültség, mint a szenvedés vagy a félelem percei. Emiatt pedig izgalmasabb és élvezhetőbb is a történet, főleg az elejtett romantikus jelenetekkel.
Egyetlen hátrányként azt tudnám felhozni, hogy túlságosan leragad a történet a Sarkon, nem tekint rajta túl, más szilánkok felé, melyek szüntelenül foglalkoztatták a kíváncsiságom. 4 pont

Karakter:
Nagy részük még mindig ellenszenves, kicsinyes és fennhéjázó, ám egyre több olyan karakter jelenik meg, akiben van valami, amely bizalomra ad okot. De nagyon óvatosnak kell lenni, mert a megérzések könnyen becsaphatnak.. 5 pont


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Zakály Viki – Szikra

Leda D'Rasi - Utolsó kívánság

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az Olimposziak 1.)

Pablo Hidalgo – Star ​Wars – Propaganda