Neil Gaiman & Michael Reaves & Mallory Reaves – Az örökkévalóság kereke


Eredeti cím: Eternity’s Wheel
Sorozat: Köztesvilág 3.
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 240
Kiadás éve: 2018
Műfaj: ifjúsági, fantasy, sci-fi
Fordító: Farkas Veronika
Végjáték...


A népszerű Köztesvilág-trilógia befejező része



Joey Harker soha nem akart vezető lenni. De most, hogy a Dereséj a küszöbön áll, mindenki tőle várja a megoldást, ezért muszáj a sarkára állnia, ha meg akarja menteni a Köztesvilágot, a Multiverzumot és minden egyebet is a kettő között.



Az örökkévalóság kereke a Köztesvilág-trilógia fordulatos és letehetetlen befejezése, benne idő- és térugrásokkal, mágiával, természettudománnyal és egy fiatal fiú átalakulásával, akinek gyermekből férfivá kell válnia ahhoz, hogy beteljesítse a végzetét.


Az előző rész lezárása után nem kis elvárásokkal fogtam neki ennek a zárókötetnek.

A szívhez szóló és cseppet szomorú kezdet előrevetíti, hogy ebben a kötetben a jól megszokott humor helyét átveszi a komolyság és az eltökéltség, mely csak ritka esetekben enged egy-egy vicces megjegyzést. Mindez a komolyság a történet hangulatán túl, Joey egész lényét is áthatja, valóban éretté vált, felnőtt a feladatához. Ugyanis a Dereséj nem sok választási lehetőséget adott számára...

Maga a történet továbbra is tartja magát az előző kötet tendenciájához, azaz kevesebb Multiverzum ismertetés és kevesebb tudományos hablaty, helyettük még inkább előtérbe kerül az izgalmas játszadozás a terekkel és az idővel, melyek mind egy cél felé mutatnak, a világ megmentése felé. Minden világ megmentése a cél. Azért ennek az elérése nem kis feladat, éppen ezért rengeteg munka, tanulás és még több kitartás szükségeltetik hozzá, mely azért Színes közreműködésének köszönhetően egy cseppet egyszerűbb. Mindez nem tartogat túl sok fordulatot, de ezért néha képes meglepetést okozni.

A meglepetésekhez hozzátartozik -annak ellenére, hogy az olvasó viszonylagos megnyugvással csukja be a kötetet az utolsó mondat után- hogy, rengeteg megválaszolatlan kérdés kering a levegőben, melyek nagy száma az időhurok és hasonló jelenségek megfejtése körül forog..

Összességében úgy érzem, mindenképp méltó befejezése lett  ennek az egyedi sorozatnak, annak ellenére, hogy az egyedi világ megismeréséről inkább egy fő feladatra és az összetartozásra helyeződött át a hangsúly, még mindig kíváncsiságot ébresztő és izgalmas. Persze, rengeteg megválaszolatlan kérdést hagy maga mögött, és korántsem tökéletes. Többször is megfordul az olvasó fejében, hogy bárcsak részletesebb, mélyrehatóbb volna, annak érdekében, hogy mindent megtudhassunk Joey ezer meg egy világáról; szerettem volna, ha tovább tart egy-egy rész, de minden nem teljesült kívánságom ellenére sodródtam a történettel, mert beszippantott, elszórakoztatott és kicsit kikapcsolt. Ráadásul élveztem az egyre jobban letisztázódó világképet és az egyre sűrűsödő érzelmi megnyilvánulásokat, amik mélyebbé és komolyabbá tették a karaktereket. Nem állítom, hogy elégedett vagyok ezzel a lezárással, de azt sem mondhatom, hogy elégedetlen lennék.

Mindennek fényében, ha szeretnéd látni, hogy az első részben megismert esetlen, folyton bénázó fiúból ki lett, ha átélnéd a világvége érzést, vagy ha millió kérdéssel a fejedben zárnál egy sorozatot, akkor ez a te könyved!

Borító:
Az első két rész borítóját nem múlja felül, de kétségtelenül illik mind a történethez, min pedig az előző borítókhoz. 4 pont

Történet:
Még mindig képes kiszakítani a hétköznapok monotonitásából, izgalmas és egyedi. Hiányossága a megválaszolatlan kérdésekben rejlik. 4 pont

Karakterek:
Felnőttek a feladathoz. 5 pont



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Zakály Viki – Szikra

Leda D'Rasi - Utolsó kívánság

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az Olimposziak 1.)

Arturo Pérez-Reverte – Jó emberek