Kőhalmi Zoltán – A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit
 |
Kiadó: Helikon Kiadó
Oldalszám: 274
Kiadás éve: 2019
Műfaj: kortárs, krimi,
paródia, humoros Illusztrálta: Kőhami Zoltán |
Az megvan, hogy Jo Nesbø, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan izgalmas, őrülten mulatságos. Kőhalmi magyar humoristának is jelentős, ám norvég krimiírónak egyenesen felejthetetlen!
Cserna-Szabó András
Már a megjelenés előtt tudtam, hogy amint lehet, nekem kell ez a könyv! Szerintem érthető okokból akartam minél hamarabb a kezem közé kaparintani...
A fülszöveg elolvasása után, igen nagy elvárásokkal fogtam bele az olvasásba, és meg kell mondjam, nem voltam felhőtlenül boldog mikor az utolsó szavakhoz értem.
Hogy miért?
Kezdjük azzal, hogy a kötet fantasztikusan nyit, a külföldi kifejezésektől, magán a megfogalmazás módján át, egészen a megteremtet hangulatig minden a helyén van, miközben az egész teljesen abszurd.. Hát ki képes egy brutálisan meggyilkolt férfi holteste fölött azon kiakadni, hogy nincs kávé? Szóval nincs hiány fekete humorból sem, ahogyan a valóban tipikus skandináv elemekből sem, amiknek a csúcsa, a szekrényről elnevezett és hókotró által árvává vált kislány története. Igazság szerint minden kikarikírozott elem könnyen tetten érhető, valóban vicces és jó érzés benne lubickolni egy nehéz nap után.
A történet maga - a mindenkit és mindent kiparodizáló jellegének ellenére - kíváncsivá teszi az olvasót, leköt a gyilkos utáni nyomozás, a látszólag érthetetlen események közötti összefüggés vadászat, mely végül olyan elkövetőhöz vezet, amire valóban nem lehet felkészülni. De addig is jól mulat az ember a bizarr és egyben képtelen karaktereken, a nyelvtani és szerkesztői megoldásokon, valamint a folyton változó elbeszélő személyén, avagy az ésszerűtlenebbnél ésszerűtlenebb megoldásokon.
Tehát rögös és izgalmakkal teli az út a pár tucat hulláig, ám a vége féle már nem szárnyal a történet és a kezdeti hangulatot már nem adja meg a kötet. A rettentő bravúros, és nem kicsit szarkasztikus megoldás az elkövetők terén kiszámíthatóvá válik, a végtagvesztések pedig erőltetetté lesznek , és úgy az egész zavaros. Csak az menti meg némiképp a könyvet, hogy beleláthatunk a lassan felsejlő keretbe, és az azon túli világba, mely a végső állomásnál nem rossz húzás, de azért némileg sok a könyv a könyvben megoldás.
Ha egy váratlan, nem mindennapi hangulatot teremtő történetre vágysz, és a helyén tudod kezelni a túlzás, a humor és a paródia eszközét, akkor az a te könyved!
≈Köszönöm a Helikon kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet!
Borító:
Kicsit szürreális, de nem is vár mást az ember. 5 pont
Történet:
Rettentő jó stílusban és hangulatban kezd, de a végére elvesztettem az érdeklődésemet, túl kiszámíthatóvá vált. 4 pont
Karakterek:
Tökéletesen szerencsétlenek és képtelenek egyszerre, ám könnyű megkedvelni őket. Bár kicsit el lett túlozva a karakter háttér, de ezt tudni kell a helyén kezelni. 4 pont
Megjegyzések
Megjegyzés küldése