Az előző részben Magnus a rá jellemző bohókás formáját hozta, de most is megmutatta egy újabb oldalát. Igenis, Magnus tud felelősségteljes és komoly lenni, mondjuk azért a motiváció sem mindegy. A kisujját sem mozdította volna a franciák sorsáért, ha nem egy újabb jóképű, fekete hajú, kék szemű, számára mindenképp elbűvölő férfi meg nem kéri rá. Úgyhogy Magnus hozta a formáját, mint mindig. Bár később kiderült, hogy talán csak arra az utolsó csókra látta grófját. A szökés/szöktetés furfangja, hogy először valóban a királynét ismerték fel ahogy gyanították, de az elfogatásukat mégis csak a király nem kellőképpen való álcázása okozta, pedig neki aztán teljesen átlagos feje van.:D
OFF: Holnap hozom a tegnapi Olvasás Éjszakájáról szóló bejegyzést. Le ne maradjatok róla!:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése