Kresley Cole - A sötétség démona

Ilyen gyorsan még nem hiszem, hogy elolvastam volna a sorozat bármelyik részét, bár ki tudja? Szóval itt is a 9. rész, A sötétség démona.
Tartalma szerint:

Kresley Cole – akinek regényei állandó szereplői a New York Times bestsellerlistájának – perzselően forró meséje egy vámpírvérrel fertőzött, kitaszított démonról és egy sebezhető, fiatal boszorkányról, akit a férfi megvéd mindenkitől – ha kell, még önmagától is.

EGY VESZÉLYES DÉMON, AKINEK NEM KÉPES ELLENÁLLNI…
Malkom Slaine: kínozza sötét múltja, gyötri a vámpíréhség, a védelmét élvező zöld szemű lány pedig a pusztulás szélére sodorja.

EGY ŐRJÍTŐ BOSZORKÁNY, AKIT A MAGÁÉNAK AKAR…
Carrow Graie: elrejti a bánatát, csak a következő bulinak és csínytevésnek él. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kínlódó harcossal, aki érdemes rá, hogy megmentsék.

ÖSSZEZÁRVA EGY RETTENETES BÖRTÖNBEN…
Ahhoz, hogy Malkom és Carrow túlélje a kalandot, a férfinak szabadjára kell engednie a benne rejlő démont és vámpírt. Vajon amikor Malkom azzá a rémálommá változik, amelytől a saját népe is retteg, elveszíti-e a nőt, akiért teste-lelke eleped?

Lehet azért ment ilyen gyorsan (a helyzetemhez képest), mert alig vártam, hogy választ kapjak a kérdéseimre. Bár nem arról a személyről szólt, akit vártam, (Lothaire sem várat sokat magára) imádtam! És annak ellenére, hogy csak egyre kaptam választ, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy "Haladjunk már, mert meghalok a kíváncsiságtól, és belehalok az elterelésbe!" mert igazán lefoglalt a megzabolázhatatlan, ám annál intelligensebb vémon és a szívtelennek látszó boszi kapcsolata. El sem tudom képzelni, milyen lehet ha valami igazán fontosat képtelenek vagyunk megértetni a másikkal csak, mert nem érti a nyelvünket. Rendkívül idegtépő volt, hogy nem értették egymást és az emiatt keletkező félreértések sorozatával okoztak egymásnak fájdalmat. De az sem segített mikor már értették egymást, mert akkor már a bizalom veszett oda. ÁÁÁÁ, sikítani akartam, mert nem hittem el, hogy ennyire nem jöhet össze valami. És persze, hogy mindez mélyen a sötét múltjukban gyökeredzik, ami kiirthatatlan. Oh, és utálom a Rendet! Mire jó az a rengeteg kínzás, mire jó egyáltalán maga a kínzás, eddig még soha senki nem beszélt! Mindegy is, végül majdnem minden jól végződött "Előttünk állt a jövő. Egy szebb jövő, amelyben valóra válnak az álmok.". DE a kérdéseim még mindig állnak, és nagyon úgy tűnik, hogy az a sziget lesz a központja az Örökösödésnek, és nem csak egy esti kiruccanás lesz!
≈Lehet, hogy még az előzőnél (8.) is jobban tetszett, a 7. rész csalódása óta csak áradozni tudok! Meg hát, ha több a pozitívum (sokkalta több) akkor feledésbe merülnek a rossz részek.
10/9