Kresley Cole - A gyönyör sötét hercege

Meglennék a sorban következő résszel is, bár már elvesztettem, hogy melyik rész hányadik, ez legyen a 8., azaz A gyönyör sötét hercege.
A hátlap szerint:


Szépség és szörnyeteg… (mikor ezt olvastam, Belle sztorija jutott eszembe rögtön, de ne tévesszen meg senkit, kicsit sem hasonlítanak!)
Lucia, a gyönyörű, csábító valkűr, és Garreth MacRieve, Lykae hercege, a parázsló szemű, szenvedélyes vérfarkas elsöprő erejű románca titkokkal és veszélyekkel terhelt – pusztulást hozhat a lányra és szeretteire is. Ám a fékezhetetlen vágynak semmi sem állhatja útját, Lucia érintése felkorbácsolja Garreth érzékeit, míg a férfi csókjának ellenállni lehetetlen.
Garreth mindenáron birtokolni akarja ezt az őrjítő nőt, védelmezni szeretné, de hogyan tudná rávenni, hogy Lucia elfogadja őrzőjének?
Egyetlen megoldás kínálkozik: Garreth kihasználja a nő gyengeségét – azt, hogy olthatatlanul vágyik a szerelmére…
(szerintem nem is használja ki!)

Az eddigi legjobb rész! Komolyan és nem csak azért, mert már az első rész óta ezt a történetet vártam, hanem mert menthetetlenül megszerettem a párosukat, a kialakuló szerelmüket. Nagyon sajnáltam a bizakodó Garrethet, mikor kijelentette, hogy 2 hét alatt becserkészi a társát, sőt mindezt játszi könnyedséggel. Igen ám, de nem számolt Lucia eltitkolt múltjával... Borzasztó az, ami vele történt, és rendkívül felcsigázza az embert, mert mindig csak részletek derülnek ki, de nyugi a végére minden tiszta lesz nem csak nekünk, Garrethnek is...szerencsére. Szerintem az ő szerelmük a legigazabb, vagy legalábbis én annak éreztem, éltem át. És ez biztosan így van, ha úgy hozta ki ezeket belőlem, hogy egy "cseppet" tömött vonatfülkében nyomorogva olvastam. Szóval így is megérintett, sőt a végén majdnem elbőgtem magam, jó azért nem, de majdnem. Volt pozitív része is, ezért nem egyszer majdnem hangosan felnevettem. Jó volt a végén megkönnyebbülten kiengedni a levegőt! Bár az epilógus ad némi okot az aggodalomra, és ne feledjük a diemortot se, amit folyamatosan újragyárt egy tegez. Ezért még az istenek is harcolnának! Visszatérve az epilógusra, hova tűnnek a teremtmények??? Legfőképp mi lesz Lothairrel és a gyűrűével? Egyáltalán mire jó az a gyűrű? És miért képtelen az utánozhatatlan jós és a legnagyobb boszorkány arra, hogy felderítse a helyet???

≈Remélem kapok választ a kérdéseimre minimum a következő részben! :D
10/9

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Kresley Cole - A tél halálos csókja

Megint esik, szerda