Megkésett beszámoló



Rohanó életemben, néha akad egy kis időm a kikapcsolódásra is.. De megírni az élményt, az már egy másik dolog. Szóval kicsit megkésve, de íme a kezdetben terjengős, majd rövidre fogott beszámolóm az októberi Kildara - Kontraszt találkozól.
Tehát kéthete, szombaton került sor a Kildara októberi rendezvényének a lebonyolítására, új helyszínen, a kellemes és megnyugtató hangulatú Anda Caféban, ahol velem is találkozhattatok. Bár nyilván nem én voltam a műsorszám ;) De akkor kik?

A beszélgetések Szabados Ági, Cselenyák Imre, Acsai Roland és kedves felesége, Kása Tímea kérdezgetésével teltek, többek között. Ám a beszélgetések előtt sor került az országos felmérés néhány eredményének ismertetésére is, ami már mindenki számára elérhető!

A sort Szabados Ági kezdte, aki A "Nincs időm olvasni" kihívás! // 12 hónap 12 könyv csoportjáról és annak működéséről árult el részleteket.

Elsőnek felmerült az a kérdés, hogy hogyan született maga a csoport ötlete?
Ági elmondása szerint valahol tavaly decemberben kezdett kibontakozni a csoport ötlete, mikor is összeszámolta, hogy abban az évben hány könyvet olvasott. Rádöbbent, hogy voltak üres időszakok, melyek elkerülése érdekében fix célokat kell létrehozni. Mindezt meg szerette volna másokkal is ismertetni, így már csak egy lépés volt a havi tematika és a csoport létrehozása. A tematikának, azaz a műfaj megszabásával a csoportban beindult egy kreatív és közös gondolkodás, ami sok ötletet és egy jó közösséget szült. Ebből kifolyólag lehet az, hogy olvasott már úgy könyvet, hogy a hírfolyam bejegyzései között talált rá. És biztos, hogy nem csak Ági várólistája bővül egy-egy ilyen hírfolyambeli válogatás alkalmával..

A csoportnak köszönhetően Áginak mindig szem előtt van az, hogy olvasni kell, tudatosan neveli át magát, hogy például lefekvés előtt ne a telefonját nyomkodja 5 percig, hanem helyette elolvasson 8-10 oldalt. Mindez egyfajta példamutatás is a csoport, vagy a közösségi oldal tagjainak. Természetese a csoportban nincs számon kérve senkin, hogy olvasott-e az adott témában, mindez egyfajta ösztönzés csak arra, hogy az emberek igenis vegyenek a kezükbe könyveket.

De honnan a csoport neve?
Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Ugyanis mindenki azt mondogatta Áginak, hogy “Jaj, de jó, hogy neked van időd olvasni!”. Hát.. Ági szerint, mint tudjuk, bármekkora közhely is, mindenkinek arra van ideje, amire akarja.

Vajon a csoport népszerűségéhez hozzátesz bármit is maga Ági személyisége?
Ági szerint, abszolút számít az, hogy médiában jelenlevő személy. Azt szerette volna, ha látják, érdekes és értékes dolgot művel szabadidejében, és ez sikerült is neki.

De mit szóltak mindehhez a környezetében lévők?
Sokan bátorítottak, hogy ez milyen egy szuper ötlet, de ugyanígy volt szerencséje azokat is meghallgatni, akik nem értettek, hogy ez mégis mire jó. Tény, hogy nehéz könyvvel a kézben értéket képviselni, de meg kell próbálni, és nem foglalkozni azokkal, akik ebben nem látnak semmit. Ági elmondta, hogy amúgy is elérhető közösségi oldalakon, akkor miért ne mutathatta volna meg, mi a hobbija? Egyébként létezik egy blog, ami régebbi, kvázi az alappillére a csoportnak, többen inkább ennek a blognak az értelmét kérdőjelezték meg.

A következő kérdés már a jövőre mutatott, van-e valami plusz cél?
Miután rendkívül népszerű a #nincsidőmolvasni, sokakhoz képes eljutni egy-egy üzenet az olvasás szeretetén és fontosságán túl. Ágit egy kicsit meglepte a kérdés, hisz az egész nem világmegváltási célból indult, csak a hobbiját kívánta közzétenni. Viszont ettől és az év rohamtempóban való rohanásától függetlenül, gondolkodott jótékonykodáson csakúgy, mint a Kildara a december 9-i könyv gyűjtése.

A hastag kapcsán azonnal szóba is került a #readingissexy eredete. Vajon Ági találta ki?
Mint kiderült nem (a Szívek szállodája sorozatban visel ilyen feliratú pólót Rory), de rettentő boldog, hogy a személyéhez kötik főleg, hogy ezt vallja az ars poeticájának is. Emellett a hastag funkció számára csak a keresést és a kategorizálást könnyíti.

Ehhez kapcsolódóan felmerült a kérdés, hogy mi a legnagyobb elismerés számára eddig?
Kis gondolkodási idő után megtudtuk, hogy nagyon nagy élmény volt számára, hogy a virtuális ismeretségek egy spontán találkozó keretei között valósra cserélhették. Így vált számára ez az egész hobbi, majd kezdeményezés létező dologgá.

Végezetül pedig jött a kérdés, hogy lesz-e könyve?
Kiderült, hogy az egyik álma, már kiskora óta, hogy könyvet írjon. Akármit olvas, mindig nézi, hogy van megírva, és elraktározza a hasznos ötleteket, módszereket. De, még nem érzi azt, hogy készen állna egy könyv megírásához, az a bestseller még várat magára;)

Fontos megemlítenem, hogy a csoporthoz bárki, bármikor csatlakozhat, teljesíthet aktuális, vagy régi témákat, feldobhat ötleteket, vagy csak nézelődhet is. A lényeg mindig is az lesz, hogy mutassuk meg, szeretünk olvasni, mert olvasni fontos.

Kis szünet után következett Cselenyák Imre, aki Áldott az a bölcső - Arany János életregényéről beszélt egy kicsit.
Megkérdeztük tőle, hogy hogyan is fogott neki az írásnak, miképp zajlott az első regényének megjelenése, hogyan született maga az életregény, és hogy milyen rögös, vagy éppen egyenes út vezetett a könyv megjelenéséig. Emellett belekérdeztünk a második kötet egy részletébe is. Cselenyák Imre közvetlensége és humora már az első válaszaiból sütött, ugyanis hogy másként válthatna valakiből író, ha nem úgy, hogy a következő Petőfinek képzeli magát? Természetesen ehhez az is hozzátartozik, hogy az ember első regénye azonnal világszenzációvá válik. Mindezzel nem is volt gond addig, míg ki nem derült, hogy az első befejezett regényét nem szeretnék kiadni.. Sokan nem tudják, de Cselenyák úrnak nem egy befejezetlen, és nem egy a fiókban lapuló regénye is van! Na, de térjünk is rá a szóban forgó regényére, aminek megírását már 20 évet tervezgette, míg a konkrét írási, kutatási procedúra 5 évet ölelt fel. Igen, ez nagyon soknak hangzik, mindaddig míg, ki nem derül, hogy minden egyes helyen megfordult, ahol Arany János is. Ehhez valljuk be, nagyon nagy elhatározásra és nem kevesebb író iránti tiszteletre és szeretetre van szükség. És persze egy kezdő lökésre is, amit Cselenyák Imre esetében a Nők Lapja és Arany János vesekövének képében jelent meg. Jómagam elképzelni sem tudom, mekkora munkát igényel egy ember életének felkutatása, majd minden információ regényként való megírása, mert ez nem egy tanulmány vagy egy kutatás, hanem valóban egy regényes életrajz. Szóval a nehézségekre rátérve, Cselenyák urat, érthető módon, rosszul érintette az, mikor egy-egy részletet ki kellett húzni a könyvéből. Bár az olvasók elmondása szerint, a regényből nem hiányzik semmi, de aki több évig kutat, az pontosan tudja, mi maradt ki. Minden rossz érzés ellenére kiderült, hogy ezzel a regénnyel Cselenyák Imre egy piaci rést töltött ki! Hiszen ez emberek sokkal vevőbbek egy regényesen megírt életrajzra, mint egy bemagolandó irodalom tételre. Emellett furcsa vagy sem, de nem születtek kicsiny hazánkban ehhez hasonló írások. Tehát a nagy történelmi személyiségeink életét még senki sem dolgozta fel ilyen módon. (Kivételt képez Munkácsi Mihály életéről készült regény, ám az sokszor támaszkodik feltételezésekre, míg Arany János életregényének minden pontja megalapozott, ugyanis a kétes részek eleve nem kerültek bele.) Ebből fakad, hogy Cselenyák urat máris felkérték arra, hogy írja meg Batthyány Lajos életét. Ezek után felmerült a kérdés, hogy hogyan is ír? Ha hiszed, ha nem, Cselenyák Imre azon kevés írók közé tartozok, aki leül az íróasztala mögé, és nekifog az írásnak. Ez kezdetben másként volt, akkor bárhol képes volt leírni pár sort, akár még egy toalett papírra is, ha nem volt kéznél más! Olyankor a felesége gépelte le írógéppel a rendes papírra. Ugye milyen fontos a támogató társ? Idézem: “A nők csodálatosak!”, ezzel szerintem sokan egyet tudunk érteni;) A nők dicsérete után, megkértük, hogy áruljon el valamicskét a második részből, ami valószínűleg jövőre fog megjelenni. Én most csak annyit írnék le, hogy az erkölcsös, őszinte Arany lehet, hogy nem mindig volt olyan feddhetetlen… Végezetül kértünk pár jó tanácsot a kezdő írok számára. Cselenyák úr már az elején leszögezte, hogy két út járható, egy, ha az ember a kortárs irodalmat választja, és díjra pályázik, vagy a manapság divatos műfajokban alkot, ahol olvasótábort tud gyűjteni. Ha a második utat választja az illető, akkor nagyon oda kell figyelnie, hogy ne az egojával akarjon utat törni magának, hogy olyan szerethető főszereplőt alkosson, akivel lehet azonosulni, és mindenképp fejlődéstörténet legyen. Az utóbbi teljesen a saját tapasztalatán alapszik:)

Cselenyák úr után következett egy gyönyörű előadás, melyet egyszerűen képtelenség visszaadni. Hátborzongatóan jó érzés volt hallgatni Acsai Roland és Kása Tímea versszínházát, melyben a Végtelen ciklust adták elő. Aki ott volt, érezhette, hogy mindezért nagyon is érdemes volt ellátogatni a rendezvényre. Ezután következett a rendezvényzáró beszélgetés Acsai Rolanddal a verseiről és legújabb mesekönyvéről. Tőle azt kérdeztük, hogy a verseiben hol találjuk meg őt, vagy a családját, hogyan született a gyermek könyve, van-e valaki, aki előolvassa az írásait, gondol-e az olvasóira írás közben vagy, hogy tudja-e a verses vagy a prózás oldala sikeresebb? Roland pörgős és élettel teli válaszaiból világossá vált, miért olyan természetközeliek a versei, ugyanis zoológusnak vagy ornitológusnak készült. Innen a frappáns hasonlat is, hogy költőként úgy várja az ihletet, mint a lesben álló vadász a vadat. Jó néhány verse rövid, ám annál többet mondó ezt, akik olvastak már tőle tudják, ám azt valószínűleg nem, hogy Roland eleve ilyen lényegre törő és lecsupaszító. Számára a hosszabb versek jelentenek nehézséget, ott meg kell erőltetnie magát. Elmondása szerint, a természet mellett, minden írása a lélekcseréről, szívcseréről szól, de ez nem köti meg stílusilag, mert mindig olyan stílusban alkot, ami éppen felkelti az érdeklődését. Így lehet az is, hogy a versek mellet könnyen megfér a próza. Kis érdekesség, hogy gyerek könyvét az illusztráció köré írta vagy, hogy lánya olvasta el először, sőt a lányának ez volt élete első regénye! Ám legtöbbször felesége, Timi olvassa el az írásait, de nem azért, hogy aztán átírva másokhoz idomuljon. Ha versről van szó, Roland nem igazán gondol az olvasókra, azt írja, ami őnmaga míg, ha prózáról van szó, figyel a közönségre, az érdeklődési körére, az életkorára, és minden egyébre egyszerre. De vajon melyik oldala ismertebb? Ki tudja? Hisz fordított siker könyveket, írt antalógiákba, drámákat, verseket és könyveket is írt, sokoldalúsága miatt, pedig nehéz lenne megítélni, honnan ismerik többen, vagy melyikben sikeresebb. Emellett még mesélt egy kicsit rövidke tanári pályájáról, megtudtuk azt milyen műfajban nem alkotna és, hogy milyen új megjelenéseket várhatunk tőle.

Természetesen még egy kis kötetlen csevejre maradt mindenki, de minden jónak vége szakad egyszer, mint, ahogy ennek a találkozónak is.
Remélem mindenki olyan jól érezte magát, mint én!

Puszi, KockaCica

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Anne Bishop – Holló a hollónak

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Michael J. Martinez – Az Enceladus-krízis

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

A. O. Esther – Frigg rokkája II.