Alan Bennet: A királynő olvas
Vendégbejegyzés - NinjaDeltoidMacska
Az angol királynő éli az uralkodók dicsőséggel teli, ám roppant unalmas életét: gyárakat látogat, fogadásokat ad, megnyitja a parlamenti ülésszakot, negyedszerre is megnézi a Niagara-vízesést, és minden héten kötelezően meghallgatja miniszterelnöke érdekfeszítőnek éppen nem mondható beszámolóját. Ám egy szokványosnak induló napon, mikor az udvari kutyafalka megtámad egy mozgó könyvtárat, a királynő élete egy csapásra megváltozik: menthetetlenül rászokik az olvasásra.
Az író finom humorral ábrázolja, hogy napjainkban milyen különc cselekedetté vált az olvasás, hiszen a canterburyi érsek is a Celebek a táncparkettent nézi esténként, emellett végigkövethetjük, hogyan próbálja a királynőt környezete leszoktatni erről a furcsa hóbortról. A kisregény szellemes válasz a „ment-e a könyvek által a világ elébb” örök kérdésére.
//enhye spoiler//
~ Lehet rossz szokás az olvasás? Ha te vagy az angol királynő és ennek hatására kissé hóbortosabb leszel sőt isten ne adja megkérded a miniszterelnököd éppen mit olvas nos akkor egy egész királyi udvar azt fogja mondani igenis rossz.Maga a történet egyszerű és rövid. Adott nekünk a vén királynő aki teszi a kötelességét minden jól is megy amíg egy utazókönyvtár el nem indítja az olvasás evolúcióját(saját szó nem bántani) így hirtelen maga mellé veszi a konyhás fiút aki igen olvasott hogy terelgesse majd mikor magántitkár elintézi azt, továbbra is kitartóan olvas.Maga az olvasás evolúcióját talán mindenki észre veszi magán. Gyerekként elkezdjük kötelességtudóan megtanulni olvasni majd kötelességtudóan elolvassuk a kötelező olvasmányokat. Eddig a pontig a királynő is eljut. Majd mikor rájövünk olvasni jó és megszeretjük elkezdünk mindent olvasni ami a kezünkbe kerül és köthetjük valamihez (bestseller, hallottunk az íróról egyéb...) mikor elég sok könyvön átrágjuk magunk kialakul az ízlésünk.Lassan elkezdünk irkálni kedvenc idézeteket vagy ami épp eszünkbe jut a könyv kapcsán később már a saját történetünk kerül lapra. Persze nem mindenkinél ez a helyzet ez csak általánosítás amibe a királynő is beletartozik. Maga a királynő pedig rendkívül magányos főleg miután Norman(konyhás fiú) elkerül mellőle nincs kivel megbeszélnie pedig milyen jó is mikor elmesélhetjük miről olvastunk, nem? Nagyon szomorúnak találtam a magántitkára vagy a miniszterelnök hozzáállását. Valahogy meg lett bélyegezve hogy csak egy nagyon öreg szimbólum már csak a vénlány akit el lehet küldeni gyárnyitásokra és hasonlókra. Végül is ez egy egészen apró történet mindössze 150 oldalas egy délutáni kis olvasásra alkalmas.
~ Lehet rossz szokás az olvasás? Ha te vagy az angol királynő és ennek hatására kissé hóbortosabb leszel sőt isten ne adja megkérded a miniszterelnököd éppen mit olvas nos akkor egy egész királyi udvar azt fogja mondani igenis rossz.Maga a történet egyszerű és rövid. Adott nekünk a vén királynő aki teszi a kötelességét minden jól is megy amíg egy utazókönyvtár el nem indítja az olvasás evolúcióját(saját szó nem bántani) így hirtelen maga mellé veszi a konyhás fiút aki igen olvasott hogy terelgesse majd mikor magántitkár elintézi azt, továbbra is kitartóan olvas.Maga az olvasás evolúcióját talán mindenki észre veszi magán. Gyerekként elkezdjük kötelességtudóan megtanulni olvasni majd kötelességtudóan elolvassuk a kötelező olvasmányokat. Eddig a pontig a királynő is eljut. Majd mikor rájövünk olvasni jó és megszeretjük elkezdünk mindent olvasni ami a kezünkbe kerül és köthetjük valamihez (bestseller, hallottunk az íróról egyéb...) mikor elég sok könyvön átrágjuk magunk kialakul az ízlésünk.Lassan elkezdünk irkálni kedvenc idézeteket vagy ami épp eszünkbe jut a könyv kapcsán később már a saját történetünk kerül lapra. Persze nem mindenkinél ez a helyzet ez csak általánosítás amibe a királynő is beletartozik. Maga a királynő pedig rendkívül magányos főleg miután Norman(konyhás fiú) elkerül mellőle nincs kivel megbeszélnie pedig milyen jó is mikor elmesélhetjük miről olvastunk, nem? Nagyon szomorúnak találtam a magántitkára vagy a miniszterelnök hozzáállását. Valahogy meg lett bélyegezve hogy csak egy nagyon öreg szimbólum már csak a vénlány akit el lehet küldeni gyárnyitásokra és hasonlókra. Végül is ez egy egészen apró történet mindössze 150 oldalas egy délutáni kis olvasásra alkalmas.
Kedvenc szereplő(k): királynő, Norman
Amit szerettem: a királynő fejlődését, a végén a csattanót
Amit nem szerettem: valójában nem igen volt cselekmény
Kedvenc idézet:"A könyvek vonzereje, gondolta, talán az olvasó személye iránti közömbösségükben rejlik: van valami makacs öntörvényűség az irodalomban. A könyvek fütyülnek rá, hogy ki olvassa őket, vagy hogy olvassák-e őket egyáltalán. Számukra minden olvasó egyenlő… Az irodalom, gondolta, egyfajta nemzetközösség, a könyvek: köztársaság."
10/8
Megjegyzések
Megjegyzés küldése