Kresley Cole - A tél halálos csókja

Végre átrágtam magam a 7. részén is a sorozatnak, azaz pipát kaphat A tél halálos csókja is.
Esetleg, ha valaki egy kis megkönnyebbülést és mellette rosszallás érez ki szavaimból az nem véletlen. Nem tudom egyesek, hogy vannak vele, de ha én két írónő nevét meglátom egy borítón, akkor valamilyen oknál fogva azt merem gondolni, hogy EGYÜTT írtak EGY történetet... De ez miért is lenne ebben az esetben így?! Persze, ha elolvastam volna a tartalmát végig, rájöhettem volna, hogy ez EGY könyvben KÉT (különálló?) történet, de úgy gondoltam, hogy ez mégis csak a sorozat következő része, mégis milyen meglepetés érhet? De megint csak tévedtem...

Szóval kezdjük az első sztorival, ami a sorozatba vág:

KRESLEY COLE lélegzetelállító története a kíméletlen vámpír harcosról, aki először tapasztalja meg a szerelmet, és a Valkűrről, akinek fájdalmas az érintés…

Az érinthetetlen
Murdoch Wrothnak semmi és senki nem állhat útjába, hogy megszerezze magának Danielát, az álomszép Valkűrt – az egyetlent, aki háromszáz év alatt először megdobogtatta a szívét. Ám ez a páratlan szépség jégamazon, érzékeny bőrét nem érintheti senki anélkül, hogy mérhetetlen fájdalmat okozna a lánynak.
Vajon melyik az erősebb: a különbözőségük okozta akadályok miatti frusztráció, vagy az egymás iránti őrjítő vágy?
Tetszett, kicsit többet vártam, de tetszett. Jó volt megtudni kis részleteket, és így kifoltozni ez eddigi kérdések miatt kialakult űröket. Bár az elején egy cseppet megzavarodtam az idő váltás miatt, de lépésenként mindig eljutottunk azokra a részekre, amiket a többi rész felölelt. Megdöbbentem, hogy az eddigi részek milyen rövid időn belül játszódtak le és, hogy ez a rész több hónapot ír le. Szegény Murdochnak mindeközben végig kellett néznie, hogy mindenki megkapja azt, amire ő is áhítozik. Meg volt neki a nő, de az érintés lehetősége nem, bár itt-ott egész jól kijátszották. Azt sajnáltam, hogy az elején lehetett tudni, hogy hogyan és hogy mikor kerül minden a rendes kerékvágásba. Persze nem vártam azt el, hogy kiszámíthatatlan legyen, mert mindig tudjuk, hogy csak jó vége lehet, de látszólag olyan könnyen jött el ez a vég. Pedig sokat szenvedtek, mégsem lehetett érzékelni az idő múlását. Ennek ellenére a vége örök kedvenc marad, az idilli családi karácsony.
10/7

És hát ami a másikat illeti:

GENA SHOWALTER érzéki meséje a vadászról és a zsákmányáról, és a köztük fellobbanó elsöprő szenvedélyről…

Örök csábítás
Aleaha Love alakváltó – testi érintkezés útján képes bárki személyiségét felvenni. Most épp egy ügynök bőrébe bújt, aki társaival idegen bolygóról érkező betolakodókra vadászik. Csakhogy csapdába esik, mert az ellenállhatatlanul vonzó Breean, az aranyszín bőrű, vasakaratú harcos, az idegenek parancsnoka, veszélyezteti új identitását, és életében először Aleaha csak önmaga akar lenni…

Már említettem korábban, hogy meglepett, hogy van még egy sztori. Konkrétan mikor lapoztam és megláttam, hogy valami új kezdődik, becsuktam a könyvet, hogy megnézzem véletlenül nem cseréltem-e ki és nem-e esett ki az emlékezetem két percre, de nem. Valóban egy teljesen új környezetben találtam magam, méghozzá egy csata kezdeténél. Kicsit még jobban össze lettem zavarva, mert eddig nem használt teremtmény neveket fedeztem fel, mint rakai vagy schön és az eddigiek pedig elvesztek. Furcsa volt az egész úgy ahogy volt. Persze nem kell, hogy kötődjön ez eddigiekhez, de akkor ne legyen benne ebbe a kötetbe, vagy tudom is én. Néhány pillanat oldalakon át volt leírva, néha viszont egy oldalon egy hetet is lezavart az írónő. Lehet, hogy azért nem tetszett, mert nem vártam, de nem tetszett és kész. Mikor egyszerre több könyvet olvasok az nem zavar be ennyire, és még ráadásul volt valami időutazás is benne Nixie birodalmába. Az akkor mégis mit akar jelenteni?? Egyszerűen képtelen voltam eldönteni, hogy mikor játszódik a dolog és, hogy mióta van az emberek egy csapatának tudomása a "földönkívüliekről" vagy, hogy mióta vannak olyan emberek, akiknek különleges képességeik vannak és emberek-e egyáltalán vagy, hogy miért tudnak idő-tér-minden ugrás véghezvinni szinte mindenki??? Mindegy is, azt vártam, hogy vége legyen és, hogy békét kössenek, hogy végre pont kerüljön minden végére. Azért volt benne olyan rész, ami tetszett, például a csaj alakváltásai egész hasznosnak bizonyultak.
10/3

≈Nem az írónőt kívántam kritizálni, de ettől a történetétől nem fog felkerülni az "Olvassak tőle is" listámra. Az ellenszenvemet pedig annak tudom be, hogy mást kaptam, mint vártam.