Jode Ellen Malpas - Kell a férfi

Akkor a befejező résszel is meglennék a Kell a férfivel.
Kezdeném a borító szövegével:

A birtok, ahol a szenvedélyes szerelmi viszony kezdődött, most – Ava és Jesse életének legfontosabb napján – vendégektől nyüzsög. A lány már beletörődött, hogy sosem szelídítheti meg a Jesse-ben lakozó vadságot, de már nem is akarja. Szerelmük mély és kapcsolatuk szilárd, de mikor a lány már kezdené azt hinni, hogy végre sikerült a visszafogott felszín mögé hatolnia, újabb kérdések merülnek fel, s Avában ott motoszkál a kétely: Jesse Ward talán mégsem az, akinek hitte. Túl jól ért hozzá, hogyan röpítse Avát még az eksztázison is túlra… és taszítsa a kétségbeesés legmélyebb bugyraiba. Itt az idő, hogy a férfi színt valljon…
Hmm...Hát, a könyv, igen. Nehéz bármit is mondani... Egymásnak teljesen ellentmondó érzéseim vannak vele kapcsolatban. Szerettem is meg nem is. Megmarad a szenvedélyes, túlfűtött szál és természetesen a kissé őrült félisten is, de mégsem azt a hatást váltotta ki belőlem, mint az első két rész. A második rész végén felettébb boldog voltam, hisz egy esküvő előtt álltunk és úgy tűnt már csak apró titkok maradtak feltárásra. Na hát nem! Mármint az esküvő megvolt, persze elég rendhagyó módon, de mit is várnánk egy "szexhotel" tulajdonostól... Ami az apró titkokat illeti, nem olyan aprók, de nem is ez okozza kezdetben a bonyodalmat. Nem árulok el azzal sokat, ha elmondom, azt amire már amúgy is lehetett gyanakodni, mégpedig, hogy Ava terhes. Ohh is itt indult be a lavina! Az elején még csak lassan, csendesen a háttérben, aztán pedig szépen az arcunkba vágja az írónő, és csak (legalábbis én) annyit tud mondani az ember, hogy MI?????????? NEM LEHET! Hogy érthető is legyen a zagyvám, több mint 600 oldalon keresztül stagnál a sztori, majd az utolsó 50 oldalra úgy beindul, hogy le se akarod tenni! Igen, de el is kell addig jutni, szóval a problémám a könyvvel az volt, hogy lerágott csontnak tűnt az elején és egyszerűen nem olvastatta magát, tudjátok nem volt meg az az érzés, hogy beleférmégegyoldaléjfélig. És sajnos nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy sokban hasonlít a Szürkére... És ezért szenvedtem az olvasásával, de tetszett, mert miközben olvastam akkor akartam tovább haladni, de nem akkora hévvel jött ez az érzés, így tartott ilyen sokáig. De, hogy ne ilyen negatívan zárjak, mert nem lenne teljes az igazság. Ez a trilógia megmutatja, hogy a szerelem mennyi akadály képes legyőzni, olyanokat is amik a múltból sejlenek fel vagy akár újakat is, és hogy a jelen vágyakozása milyen csodásan képes átalakulni a jövő közös életévé, mindezt a humor s komolyság kellő árnyalataival tálalva.
≈ Emellett végre mindenre választ kapunk, bár kicsit olyan, mintha az utolsó rész utolsó 100 oldalán jött volna meg az írónő ihlete és akkor találta volna ki a magyarázatot... De piros pont a sok humorért, ami szerintem észrevehető volt a facebookon, ohh, hogy mennyi vicces rész is van benne (kitett kismillió idézet:D), ez nagyon tetszett benne.
10/7

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens

Seanan McGuire – Minden szív kaput nyit

Krausz Emma – Osztálykép

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

River Solomon – Kegyetlen szellemek