Anne Rice: Memnoch, a Sátán (Vámpírkrónikák 5.)
Vendégbejegyzés - NinjaDeltoidMacska
Anne Rice sötéten igéző, vakmerő regényében Lestarnak, a vámpírnak – a szörnyetegnek, a számkivetettnek, a csavargó hősnek – a földi világon kívül kell szembenéznie a leghajmeresztőbb ellenfelével. Kalauza, Memnoch, az ördög, körutazást tesz vele a Teremtésben, és elviszi a misztikus birodalmakba, amelyekkel egy napon mindnyájunknak szembe kell néznünk: a Mennybe és a Pokolba.
~ Huhh, már majdnem a felénél tartunk a sorozatnak, szóval fel vagyok dobva, meg egy kicsit szomorú is vagyok emiatt! De lássuk csak milyen is a könyv. Hát, így elsősorban meg kell valljam, nem igen van cselekmény, mármint maguk a szereplők csak állnak/ülnek/sétálnak és beszélgetnek. A könyv java szóval csak történetek, amiket a szereplők elmondanak Lestatnak, az tovább adja Davidnek, és kész a Memnoch, a Sátán. Szóval akkor elég unalmas volt, ugye? Egyáltalán nem! Lássuk az első mesélőt Robertet, aki pusztán már csak azért is egy érdekes figura, mert Lestat már megöli mire beülnek egy bárba csevegni. Érdekes volt, hogy miközben elmeséli az életét és próbálja meggyőzni Lestat-t, hogy védje a lányát, Dórát és annak "örökségét", egész végig azt mondta a fejemben egy hang, hogy nem, ez nem lehet elolvastam már négy könyvet, és csak most jön vissza úgy egy szellem hogy az beszélni kezd. Mert oké, ott van Jesse anyja aki mindig megjelent, ha kell, de nem beszélt, vagy akkor miért nem jön már vissza egyenesen Claudia? De valójában, még ha én úgy is éreztem kissé fölösleges Robert élet összegzése nem untatott. Persze ő csak a körítés volt, valójában a lánya Dóra volt a könyv "sztárhalandója", aki egy tévés hittérítő, nagyon okos, kedves, teológus meg előhozza Lestat menstruáció fétisét stb. Számomra Dóra viszont csak a végkifejlet miatt volt értékelhető karakter, hisz valójában nem sokat szerepel és akkor se érdekes (számomra!). Persze a főattrakció a Cserkelő, aki mindenhova követi Lestat és mint kiderül ez bizony maga a Sátán. Lestat először úgy gondolja hibbant, majd feltűnik David és Armand akikre rábízza Dórát, mert neki el kell mennie a Sátánnal "állásinterjúra". Bizony, a sokat megélt Lestat ezúttal pályázhat a Pokol hercege címért. Ennek keretében pedig Memnoch körbevezeti a Mennyen és a Teremtésen majd a Poklon. A könyv nagy részét pedig, ez a mese teszi ki. A történet, pedig valami zseniális! Anne Rice összegyúrta hát a Teremtés történetet és az evolúciót. Azt mondta, oké van egy Isten, aki megteremtette az anyagot, de onnan már a Föld tette a dolgát jöttek a baktériumok, élőlények és egyebek ahogy azt Darwin felvezette. Ezt az angyalok köztük Memnoch, éljenezve fogadta, de felfordult a Mennyország amint látták, hogy Jézusom a halnak arca van mint nekik, a madaraknak szárnyuk mint nekik, és Uram irgalmazz az ember már olyan forma mint ők maguk. Szóval a Sátánnal az élen kitör a felháborodás. Majd szépen sorban jönnek a dolgok amik miatt Memnoch, először az embereket, majd a Seolban ragadt lelkeket is megsajnálja. Több "poént" már nem lövök le hisz ez egy nagyon komplex történet, amit néhol már-már elég nehéz felfogni, de minden szempontból nagyon rendhagyó és eredeti.
Összegzésül a könyvnek kevéske cselekménye van ugyan, de a teológiai kérdések, és a teremtés elmélete fantasztikus. Oh, viszont a vége! Lestat a hozott szuvenírrel felbolygatja a világot, és vallási káoszt teremt Dóra segítségével. Ahogy erre a többi vámpír pedig reagál, számomra érthetetlen, és ostoba, de ki tudja lehet csak én nem értettem.
Kedvenc szereplő(k): Armand, David, Lestat
Amit szerettem: teremtés elmélet, Mickey bácsi szeme bár nem értem a fontosságát :)
Amit nem szerettem: a vége, a termetés elmélet nagyon tömör néhol nehezen érthető
Kedvenc idézet: (Lestat) "- Nem keresek mentséget arra, hogy mit teszek, és ki vagyok. Ha azt képzeled, hogy ezt teszem, ha ezért akarsz társadnak a pokol irányításában vagy az Isten vádolásában...akkor nem a megfelelő személyt választottad. Megérdemlem, hogy fizessek azért, amiért elraboltam az emberektől.
10/8
Anne Rice sötéten igéző, vakmerő regényében Lestarnak, a vámpírnak – a szörnyetegnek, a számkivetettnek, a csavargó hősnek – a földi világon kívül kell szembenéznie a leghajmeresztőbb ellenfelével. Kalauza, Memnoch, az ördög, körutazást tesz vele a Teremtésben, és elviszi a misztikus birodalmakba, amelyekkel egy napon mindnyájunknak szembe kell néznünk: a Mennybe és a Pokolba.
~ Huhh, már majdnem a felénél tartunk a sorozatnak, szóval fel vagyok dobva, meg egy kicsit szomorú is vagyok emiatt! De lássuk csak milyen is a könyv. Hát, így elsősorban meg kell valljam, nem igen van cselekmény, mármint maguk a szereplők csak állnak/ülnek/sétálnak és beszélgetnek. A könyv java szóval csak történetek, amiket a szereplők elmondanak Lestatnak, az tovább adja Davidnek, és kész a Memnoch, a Sátán. Szóval akkor elég unalmas volt, ugye? Egyáltalán nem! Lássuk az első mesélőt Robertet, aki pusztán már csak azért is egy érdekes figura, mert Lestat már megöli mire beülnek egy bárba csevegni. Érdekes volt, hogy miközben elmeséli az életét és próbálja meggyőzni Lestat-t, hogy védje a lányát, Dórát és annak "örökségét", egész végig azt mondta a fejemben egy hang, hogy nem, ez nem lehet elolvastam már négy könyvet, és csak most jön vissza úgy egy szellem hogy az beszélni kezd. Mert oké, ott van Jesse anyja aki mindig megjelent, ha kell, de nem beszélt, vagy akkor miért nem jön már vissza egyenesen Claudia? De valójában, még ha én úgy is éreztem kissé fölösleges Robert élet összegzése nem untatott. Persze ő csak a körítés volt, valójában a lánya Dóra volt a könyv "sztárhalandója", aki egy tévés hittérítő, nagyon okos, kedves, teológus meg előhozza Lestat menstruáció fétisét stb. Számomra Dóra viszont csak a végkifejlet miatt volt értékelhető karakter, hisz valójában nem sokat szerepel és akkor se érdekes (számomra!). Persze a főattrakció a Cserkelő, aki mindenhova követi Lestat és mint kiderül ez bizony maga a Sátán. Lestat először úgy gondolja hibbant, majd feltűnik David és Armand akikre rábízza Dórát, mert neki el kell mennie a Sátánnal "állásinterjúra". Bizony, a sokat megélt Lestat ezúttal pályázhat a Pokol hercege címért. Ennek keretében pedig Memnoch körbevezeti a Mennyen és a Teremtésen majd a Poklon. A könyv nagy részét pedig, ez a mese teszi ki. A történet, pedig valami zseniális! Anne Rice összegyúrta hát a Teremtés történetet és az evolúciót. Azt mondta, oké van egy Isten, aki megteremtette az anyagot, de onnan már a Föld tette a dolgát jöttek a baktériumok, élőlények és egyebek ahogy azt Darwin felvezette. Ezt az angyalok köztük Memnoch, éljenezve fogadta, de felfordult a Mennyország amint látták, hogy Jézusom a halnak arca van mint nekik, a madaraknak szárnyuk mint nekik, és Uram irgalmazz az ember már olyan forma mint ők maguk. Szóval a Sátánnal az élen kitör a felháborodás. Majd szépen sorban jönnek a dolgok amik miatt Memnoch, először az embereket, majd a Seolban ragadt lelkeket is megsajnálja. Több "poént" már nem lövök le hisz ez egy nagyon komplex történet, amit néhol már-már elég nehéz felfogni, de minden szempontból nagyon rendhagyó és eredeti.
Összegzésül a könyvnek kevéske cselekménye van ugyan, de a teológiai kérdések, és a teremtés elmélete fantasztikus. Oh, viszont a vége! Lestat a hozott szuvenírrel felbolygatja a világot, és vallási káoszt teremt Dóra segítségével. Ahogy erre a többi vámpír pedig reagál, számomra érthetetlen, és ostoba, de ki tudja lehet csak én nem értettem.
Kedvenc szereplő(k): Armand, David, Lestat
Amit szerettem: teremtés elmélet, Mickey bácsi szeme bár nem értem a fontosságát :)
Amit nem szerettem: a vége, a termetés elmélet nagyon tömör néhol nehezen érthető
Kedvenc idézet: (Lestat) "- Nem keresek mentséget arra, hogy mit teszek, és ki vagyok. Ha azt képzeled, hogy ezt teszem, ha ezért akarsz társadnak a pokol irányításában vagy az Isten vádolásában...akkor nem a megfelelő személyt választottad. Megérdemlem, hogy fizessek azért, amiért elraboltam az emberektől.
10/8
Megjegyzések
Megjegyzés küldése