Jessica Park - Flat-Out Love

És akkor egy hét pihentetés után jön a Flat-Out Love, Jessica Parktól.
Azért tettem egy kicsit le, hogy ne rögtön az érzelmektől fűtött verziót kapjátok, de valahogy még most sem nyugodtam le annyira...De akkor is ma hozom!
A könyvhátlapján:

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche (csak azért van a link, mert én sem tudtam ki az, szégyen vagy nem, de itt mindenki megtudhatja) a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Kezdeném is az elején, már akkor belopta magát a szívembe, a vonaton (vonatoztam mikor elkezdtem) olvasva nem egyszer nevettem fel, de szerintem szimplán túljutnak rajta az emberek. 
Nagyon tetszett az, ahogy az írónő lefestette a karaktereket és a köztük lévő kapcsot. Rég volt olyan könyvem, ahol minden egyes szereplő tetszett volna! Fantasztikus az anya-lánya kapcsolat leírása, de komolyan pont olyan, amilyet bárki simán elképzel (vagy személy szerint benne él:D) csak egy idézettel demonstrálnám: 
- Anyu mennem kell. Azt hiszem megjött ez a Matt gyerek.
-Biztos, hogy ő az?...
- Egy őrültnek tűnő pasast látok, egyik kezével élénk színű cukorkát kínál, a másikkal véres sarlót lenget. Á! Az autóhoz int. Biztosan értem jött.
És Julie hasonló szófordulatai tarkítják még sok helyen a könyvet, sőt a többi szereplő is rendesen kiveszi a részét, szóval humorban nincs hiány. Nem szenvednek hiányt egyéb érzelmek terén sem. Gondolok itt a kialakuló nem egy, hanem több szerelemre is. De ugye mi olvasok csak egyben vagyunk érdekeltek, csak azt akarjuk, hogy az az egy összejöjjön! Bár ezt sok minden akadályozza,  és nem tudom ki hogy volt/van/lesz vele, de nagyon is hamar rá lehet jönni a család titkára. Én mondjuk egy kicsit túlkomplikáltam, de azon az egy részleten kívül az egészre rájöttem. Ami persze semmit nem von le abból az érzésből, mikor valójában Julie (és így mi is hivatalosan) rájön a titok nyitjára. De ebből a szempontból esetlennek és vaknak éreztem a mi kis főszereplőnket, minden más téren próbál és helyt is tud állni, de itt úgy viselkedik, mintha be lenne kötve a szeme, pedig minden ott van előtte. És persze mikor mindent megért, az túl sok neki....De egyet elárulhatok, bár nem is oly nagy titok, hogy minden jó, ha a vége jó!
≈ Tényleg szerettem és csak úgy elrepült az idő miközben olvastam. Együtt zuhantam a könyvvel, de még szerencse, hogy az ernyő jól szuperált!
10/10