Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs
Vendégbejegyzés - Lollynymph
~ A poszt spoilereket tartalmaz az első és a második részről, szóval ha még nem olvastad őket, gyere vissza később!:)~Igen, igen, igen! Végre meghoztam a bejegyzést a Magisztérium 3. részéről! *tapsikol örömében* A szívem csücske ez a sorozat, teljes a szerelem az első két rész után és úgy vártam a következőt, mint szerintem még soha semmit életemben. De az, hogy végül hogy került a kezembe a könyv, mi történt utána és egyáltalán, milyen hatással volt rám, az egy külön történet... Mert már legalább egy hete befejeztem, de a vége olyan szinte megviselt, hogy képtelen voltam összeszedni a gondolataimat egy kritikához. De előbb nézzük meg a fülszöveget, ami egyébként Deszy fordítása. ^-^
~ A poszt spoilereket tartalmaz az első és a második részről, szóval ha még nem olvastad őket, gyere vissza később!:)~Igen, igen, igen! Végre meghoztam a bejegyzést a Magisztérium 3. részéről! *tapsikol örömében* A szívem csücske ez a sorozat, teljes a szerelem az első két rész után és úgy vártam a következőt, mint szerintem még soha semmit életemben. De az, hogy végül hogy került a kezembe a könyv, mi történt utána és egyáltalán, milyen hatással volt rám, az egy külön történet... Mert már legalább egy hete befejeztem, de a vége olyan szinte megviselt, hogy képtelen voltam összeszedni a gondolataimat egy kritikához. De előbb nézzük meg a fülszöveget, ami egyébként Deszy fordítása. ^-^
A varázslat megmenthet. A varázslat megölhet.
A diákoknak a Magisztériumban biztonságban kellene lenniük. A mágusok figyelő szeme előtt megtanulják, hogyan használják a varázslatot, hogy rendet teremtsenek a káosszal teli világban.
De most a káosz szembeszáll velük!
Callnak, Tamarának és Aaronnak olyan dolgok miatt kellene csak aggódnia, mint a röpdogák és mágikus hozzávalók. Csakhogy egyik osztálytársuk sokkoló halála után meg kell találniuk a könyörtelen gyilkost... és eközben kockáztatni a saját életüket.
Call, Tamara és Aaron rájönnek, hogy a varázslat csak annyira lehet jó, amennyire a használója. Ördögi kezek között hatalmas károkat okozhat - kivéve, ha időben megfékezik.
A Magisztérium sorozat harmadik részében a két bestseller szerző, Holly Black és Cassandra Clare egy olyan iskolát mutat be, hogy bármi - jó vagy gonosz - megtörténhet, és az egyetlen mód, hogy az igazságra fény derüljön, ha cserébe mindent kockára tesznek.
Szóval, ahogy az előbb is említettem, az, ahogy én ezzel a könyvvel összekerültem, egy kész katasztrófa. Már hónapok óta napra pontosan vártam a külföldi megjelenést, NinjaDeltoidMacskával együtt, és ninja-ügyességet és katonás önfegyelmet bevetve próbáltam minden infót elkerülni... És itt a hangsúly a "próbáltam"-on van. Most megragadom az alkalmat és felállítok egy új parancsolatot: Soha, de soha ne olvassatok Goodreads-et! Még ha az életetek múlna rajta, akkor sem, mert hatalmas spoilerekbe lehet belefutni ott. Hát így történt, hogy a könyv megjelenése ELŐTT megtudtam egy borzasztó, borzasztó csavart, amitől egész egyszerűen nem tértem magamhoz, el sem akartam hinni, hogy ez tényleg megtörténik! Szóval végezetül teljes sokkban és már összetört szívvel vettem a kezembe A bronzkulcsot.
A második könyv baljóslatú befejezése után, a harmadik egy nagyon is idilli nyárral kezdődik. Aaron és Call együtt töltik a szünidőt, robotokat építenek, gördeszkáznak és persze készülnek a tiszteletükre tartott ceremóniára. Az ünnepség azonban drámai fordulatot vesz, egy diák életét veszti, de hamar kiderül, hogy az igazi célpont Aaron volt... és persze Call. A mesterek ekkor már gyanakodnak, Callt egyre jobban fenyegeti az a nagyon is jogos félelem, hogy a titka napvilágra kerül.
A sorozat harmadik része legjobban három dologra koncentrál: a kém kiderítésére, Constantine Madden múltjára és nem utolsósorban a főszereplő trió egymáshoz való, nagyon is szövevényes viszonyára. Végig érződik, hogy a szereplőink komolyodnak, felnőttesednek és egyre nagyobb kihívásokkal és növekvő felelősséggel kell szembenézniük. A hármasunk szerencsére összetart és igencsak kezd körvonalazódni az a fránya szerelmi háromszög... Nem vagyok oda az ilyen sémákért, már csak azért sem, mert sokszor nem úgy végződik a dolog, ahogy én szeretném, de itt mégis el tudtam viselni. Talán azért, mert a lassan bimbózó érzelmek tényleg minden oldalról tisztességesen meg vannak támogatva mögöttes tartalommal, vagy egyszerűen csak azért, mert a trió mindhárom tagját külön-külön is megszerettem.
 |
| Aaron moodboard <3 |
De a főszereplőkhöz visszatérve, van még nekünk egy Aaronunk, aki továbbra is a legédesebb, legkedvesebb kis cutiepie valaha. Bár ebben a részben... te jó ég, micsoda dolgok történnek vele. De erről nem most ejtünk szót. Többen azt mondják, hogy Aaron "túl jó", hogy nem elég valósághű... Tény, hogy egy tündér, de emellett én nagyon is valóságosnak érzem őt és szerintem sokkal több dolog fog kiderülni róla, mint gondoljuk. Jaspert kezdi el először piszkálni a dolog, hogy semmit sem tudunk a családjáról, csak annyit, hogy az anyukája meghalt, az apukája pedig börtönben van. De vajon mindez igaz? Sajnos erre még várnunk kell, de én nagyon úgy érzem, hogy van itt elásva valami, ami nagyon nem oké...
Végül pedig Tamara, aki eddig számomra elég semleges volt, de kezdem felfedezni, hogy ő is milyen sokrétű és kedvelhető karakter. És nem utolsósorban nagyon erős, sokkal erősebb, mint azt szerintem bárki gondolná. Ebben a részben engem abszolút megvett, nagyon tetszik a karakterfejlődése, kíváncsi vagyok, milyen sorsot szánnak neki az írók.
 |
| Imádom ezt a fanartot <3 |
Szóval a karakterekkel így állunk, az események pedig csak úgy pörögnek, időnk sincs felocsúdni az első sokkból, máris jön a következő. Jó néhány meglepetéssel nézünk szembe A bronzkulcs lapjain, ezeknek egy része elszomorító, máskor megdöbbentő, és van olyan, ami úgy a padlóra küld minket, hogy azt sem tudjuk, mihez kezdjünk most az életünkkel. Rettentő kegyetlenek a drága írók, én megkockáztatom, hogy ezzel a harmadik résszel kicsit ki is léptek a könnyed ifjúsági irodalom kategóriából. Nem mondom, hogy annyira bánom a dolgot, hiszen így talán meglépik majd azokat a dolgokat a cselekményben és a kapcsolatok terén, amit én egyébként várok tőlük, de ez persze majd csak a következő részekben fog kiderülni.
A kém körüli rejtély és nyomozás szerintem izgalmasra sikerült, bár én végig ferde szemmel néztem arra, akit végül lelepleztek. Viszont abszolút lehetett érezni, hogy a sorozat cselekménye egyre sötétebb vizekre evez, egyre nagyobb a tét és komolyabbak a veszélyek, a döntések... és persze a veszteségek. Kicsit tartok attól, ami a szereplőinkre várni fog még, mert ez a rész is olyan arculcsapással ért véget, és ráadásul lezáratlanul, hogy csak néztem és el sem tudom képzelni, hogy hogy fogok én még egy évet kivárni...? Tényleg, ötletem sincs, mi lehet a jó megoldás a kialakult helyzetre, csak merész ötleteim vannak arról, hogy lesz vége ennek az egésznek. Én naiv olvasóként tényleg csak szorítani tudok, hogy minden jól alakuljon. Az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni a könyvről, az az, hogy nagyon kis rövid az átlaghoz és az első két részhez képest, mindössze 256 oldal. Szívesen olvastam volna még és reménykedek benne, hogy a negyedik kötet ennél sokkal-sokkal vastagabb lesz. És persze abban is, hogy helyre fogja hozni mindazt, amit A bronzkulcs lerombolt bennem...
Szerintem ezt a harmadik részt bátran lehet fordulópontnak nevezni, a történet egyre sötétebb irányt vesz, a szereplőink elé egyre nagyobb akadályok gördülnek, a külvilágban és önmagukban is, és nem utolsósorban hatalmas meglepetéseket kapunk, amiknek egy része minden bizonnyal összetöri majd a szívünket... De én hihetetlen izgalommal, bizakodással és még annál is nagyobb elvárásokkal várom a következő részt!
Kedvenc szereplő: Aaron, Call, Jasper
Kedvenc idézet: "Across the heaps of ash and the huddles of frightened students, Call and Aaron looked at each other." (A legeslegkedvencebb idézetemet nem írhatom ide, mert olyan spoiler van benne, hogy leszednétek érte a fejemet. :c)
10/10
MeowMimi~
Megjegyzések
Megjegyzés küldése