Lauren Oliver: Szobák


A ​​Szobák delejes és izgalmas történet a bűntudatról, a szeretetről és a családi titkokról.
Meghal Richard Walker, a magányos pátriárka. Megérkezik az elidegenedett család – Caroline, a megkeseredett elvált feleség, Trenton, a zaklatott kamasz, Minna, az engesztelhetetlen lány –, hogy átvegyék az örökséget, egy sokszobás vidéki házat, és egy élet kacatjait.
Ám Walkerék nincsenek egyedül. A fojtogató falak között ott kísért Alice és Sandra, a rég halott asszonyok, akiknek nyughatatlan lelke örökre hozzá van kötve a házhoz. Alice és Sandra térért és emlékekért dulakodva, egymással marakodva és a saját életükre emlékezve lesik a családot. Bár a hangjukat nem hallani, a házzal üzennek, fűtőtestek sziszegésében, lépcsők recsegésében, kiégő villanykörtékkel.
Élőket és holtakat kísértenek a fájdalmas emlékek, amelyek vulkanikus erővel törnek a felszínre. Amikor megjelenik egy új kísértet, és kiderül, hogy Trenton tud beszélni vele, az élők és a holtak világa összeütközik, aminek robbanás lesz a vége.


~ Kezdjük a jó dolgokkal: szép a borító. Ennyi.
Most, hogy ezt kiveséztük nézzük mi van még itt. Történet? Azt senki se várjon, meghal a papi, jönnek a rokonok mindenki sztorizgat, iszik, és szexel és/vagy, ezekre gondol. A szereplők pedig nem elég jók ahhoz, hogy a történet nem létezését palástolják, mert csúnyán kilóg a lóláb.
Senki se szimpatikus. Nem mondom azt, hogy feltétlen szeretni kell akár csak egy karaktert is, de az már régen rossz, ha még csak egy szikrányi érdeklődést sem keltenek benned. Talán Sandra járt hozzá a legközelebb, de neki se sikerült.
Ami a rosszabb, hogy mindenki hazudik, de még csak ez se érdekli az embert. Az egyik azt meséli A, a másik azt mondja B, és kicsit se érdekel melyik az igaz, mert nem számít. Mert ebben a sztoriban mindenki mondja a magáét, mintha harcolnának ki tudd több oldalt betölteni az ömlengésével mekkora áldozat ő, de a másik sztorijára senki semmit se reagál jóformán.
Spoiler a végén meg tűz mert mért ne spoiler vége.
Elméletileg az írónő híresebb sorozata mérföldekkel jobb, de én egy ideig biztos nem nézek fele, csak kiheverem ezt az alkoholtól és hazugságoktól bűzlő valamicsodát.

Kedvenc szereplő: -
Ami tetszett: borító
Amit nem szerettem: senki nem figyel oda a másikra, fércmunka karakterek, a sztori hiánya,
Kedvenc idézet: -
10/4

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Anne Bishop – Holló a hollónak

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Michael J. Martinez – Az Enceladus-krízis

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

A. O. Esther – Frigg rokkája II.