Szerdai feláldozás

A kihagyhatatlan szerdai bejegyzés mára is egy book taget rejt, de egy nem akármilyet, mert mi könyvszeretők ritkán teszünk ezt egy kötettel. Ám ennek is eljön valamikor az ideje, tehát a Feládozható könyvek Tag, csak, mert ma ilyen kedvem van;)


1. Egy túlértékelt könyv: Képzeld el, hogy egy zombiapokalipszis közepén vagy. Éppen egy könyvesboltban vagy, nézegeted a könyveket, próbálod eldönteni mit vegyél, amikor BUMM: ZOMBITÁMADÁS! Hirtelen megszólal a hangosbemondó, amiben bejelentik, hogy a katonaság rájött: a zombik egyedüli gyengesége a túlértékelt könyvek. Melyik az a könyv, amit mindenki imád, de te nem /sőt, lehet, hogy egyenesen utálod/ és nekidobnád a zombiknak, mert te tudod, hogy ez egy túlértékelt könyv és sikeresen legyőznéd vele őket?

Nem rég olvastam egy tanácsadós, ötletelős, önmegvalósítós és hasonló címkékkel ellátott könyvet, a Lopj úgy, mint egy művész-t. Hogy miért gondolom túlértékeltnek? Mert részemről az egyetlen hasznos, érdekes része, az idézetekben rejlik. Idézetek, amik nem az író agyszüleményei, ötletei, tanácsai, élményei. Mintha az idézetekre építette volna ezt a könyvecskét, és csak kitöltötte volna a hiányzó réseket az egybefüggőség kedvéért. Nem állítom, hogy nincs benne semmi inspiráció, de korántsem annyira hasznos, mint ahogyan tűnik. Vagy legalábbis számomra nem az, hisz mindenki szíve joga ezt eldönteni.
A másik könyv, amit idesorolnék az az Anyegin. Nem magyarázkodnék sokat. Nem tetszik több okból kifolyólag, ám tudom, hogy sokan pont azért kedvelik, amiért én nem... Tudom, tudom, kicsit ködös, de számomra már megfoghatatlan az ellenszenvem mibenléte, mert az agyam törölte a haszontalan információt.
2. Egy folytatás: Éppen most végeztél a fodrásznál és sikerült neki kivételesen jól megcsinálnia a frizurádat. És te egyszerűen imádod! Mész az utcán, énekelsz, amikor BUMM: FELHŐSZAKADÁS! Melyik folytatást vagy hajlandó esernyőként használni, hogy ne ázzon el a hajad?

Van egy sorozat, amit imádok, de nem fejeztem be. Miért? Mert egy jó barátom elolvasta a nemrégiben megjelent 11. részt, és nem kicsit csalódott benne. A másik indok, hogy a sorozatban, már volt szerencsém egy nem éppen kedvelhető kötethez, és nem szeretném újraélni az élményt. Nevén nevezve a gyereket, a Halhatatlanok alkonyat után sorozatról van szó. Nem szerettem A tél halálos csókját, most meg félek a Lothaire-től... Még nem tudom be merjem-e vállalni, így addig ázhat.
Vagy akár a Grey-t is idehozhatnám, bár nem igazi folytatás...

3. Egy klasszikus: Mondjuk azt, hogy éppen irodalomórán vagy és a magyartanárod megállás nélkül azt szajkózza, hogy ez a könyv, hogyan változtatta meg a világot, hogyan forradalmasította az irodalmat. Neked már teljesen eleged van ebből, olyannyira, hogy felkapod ezt a klasszikust és egyenesen a tanárod képébe hajítod. És tudod mit? Ez a kötet egy nagy hülyeség és megéri a büntetést, hogy megmutathasd mindenkinek, hogyan érzel ezzel a könyvvel kapcsolatban. Melyik az a klasszikus, amivel fejbe dobtad a tanárodat?
Ennyire nem vagyok agresszív típus, inkább magamban őrlődöm, de ismerek egy-két delikvenst, aki szívesen bevállalná a fent említett szituációt:) Igen MeowMimi, rád gondolok;)
De vissza rám. Ha ezerszer nem írtam már, akkor egyszer sem, de újra látnotok kell leírva Diderot könyvének címét, Az apácát. Egyszerűen rühellem, ez van. De némi újítást is hozok, hogy ne szajkózzam folyton ugyanazt. A másik jelöltem erre az akcióra, a Robinson Crusoe. Bocsi, de nem az én ízlésemnek való. Taszított, és elrettentett, így végig sem tudtam olvasni... Lehet, hogy ezért vagyok képtelen értékelni...


4. Életed legutáltabb könyve: Éppen a könyvtárban lógsz, amikor BUMM: A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS A TETŐFOKÁRA HÁG és az egész világ odakint jeges pusztasággá válik. Csapdába estél és az egyetlen esélyed a túlélésre, hogy elégetsz egy könyvet. Melyik az a könyv, amit legelőször felkapnál, életed legutáltabb könyve, melyik az a könyv, amit megbánás nélkül elégetnél?

Elég durva kérés, hogy égessek könyvet, de mit tehetnék, ha hideg van? Mondjuk lehet, hogy egy szék elégetésével kezdeném.. Na, nincs helye az elkalandozásnak.
Vajon mit égetnék? Az apácát. Nem utálok annyira másik könyvet, hogy erre a sorsra jusson. Bár lehet, hogy több olyat kéne olvasnom, amiről tudom, hogy nem tetszik... De várjunk csak, miért tenném? Nincs is annyi időm! Szóval boldog vagyok azzal a tudattal, hogy nem szánok egy percet sem olyan könyvekre, amik nem fognak meg, keltik fel az érdeklődésem, ámítanak el, és ragadnak magukkal az első 60 oldalon. Vagy nem látom benne, hogy utána lesz valami, amiért érdemes volt tovább olvasni. Tehát tűzre vele!

Nem tudom ki az eredeti, az igazi, és egyetlen szellemi atyja a tagnek, de köszönet neki, és mellesleg én itt fedeztem fel.

Szép napot mindenkinek!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Anne Bishop – Holló a hollónak

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Michael J. Martinez – Az Enceladus-krízis

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

A. O. Esther – Frigg rokkája II.