M. Leighton - Down to you

A már beharangozott, Down to you - Rajtad áll, M. Leightontől
Elővettem, mert már szúrta a szememet a sok idézet, amit láttam belőle. Jókat derültem rajtuk, és hát, sikerült a hangvételüknek rávennie, hogy elolvassam.
A moly szerint:

Amikor a főiskolás Olivia Townsend hazautazik, hogy segítsen édesapjának a munkájában, még nem is tudja elképzelni, micsoda bonyodalmakba keveredik majd. Cash és Nash Davenport, a két ikerfivér nagyon sokban különbözik egymástól, de egy dolog közös bennük: mindketten őrülten vágynak Oliviára.

Cash veszélyes és ellenállhatatlanul vonzó, igazi rosszfiú, akinek a csókjai elfeledtetik Oliviával, hogy a tűzzel játszik. Nash sikeres, megbízható és szenvedélyes… és foglalt. De egyetlen, lágy érintése elfeledteti Oliviával, hogy máshoz tartozik.

Ám Oliviára nagy meglepetés vár. A két fivérnek van egy titka, ami elől a lány jobban tenné, ha elfutna. Gyorsan és messzire… amíg nem késő.

Imádtam az első léthelyzetet, szexis volt és emellett mérhetetlenül humoros is. Cashnek sikerült felkavarnia Oliviát, és jó erős benyomást tennie rá. És a másnap... Fergeteges félreértés. Szerettem a történetét, az őrlődést, a sok évődést, a megválaszolatlan kérdést, amibe belehajszolta magát. Kit is válasszon? A nagy csavar számomra hamar kiderült, vagyis inkább sejtettem, hogy ebben leledzik a lényege. Köszönhetően Ginger egyik megszólalásának... Mellesleg Ginger az egyik, ha nem, a legnagyobb fazonja a könyvnek. Egy igazi életművész felfogásával áldották meg, nagyon csípem, és csak remélni tudom, hogy a folytatásban is lesz szerepe a nagy szájának. 
De azt nem gondoltam, hogy ilyen nyomós okok húzódtak a háttérben. Örültem volna ha jobban kibontottuk volna ezt a tragikus szálat, de majd a következőben. Mindenesetre az utolsó fejezett megalapozza a következő részt, és kicsit krimissé varázsolja az egész sztorit, amit szeretek. 
Nem éreztem, hogy túl nagy benyomást tett volna rám, gyorsan túl estem rajta. Azonban rendkívül jól esett a mindennapjaimba, a maga kategóriájában igazán helytáll. Talán a következő rész jobban hat majd a lelkemre és képes leszek mélyebben átélni a történteket. Félreértés ne essék, rendkívül jól megírt, és egyedinek ható történet, de nem éreztem benne azt az érzelmi töltést, ami számomra kirívóvá tesz egy könyvet. Ráadásul már kicsit sokaltam az intim jelenetek számát. Értem én, hogy odavannak egymástért, de ez már egy cseppet túlzás. Legalábbis amellett, hogy mást nem nagyon csináltak... 
≈ De még így is, egy aranyos történet marad, amit nem bánok, hogy elolvastam!
10/7 vagy 8 (mert jónak jó, csak nem biztos, hogy elég...majd kiderül a folytatásban)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Diana Wynne Jones: Az égi palota (Palota 2.)

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

Kresley Cole - A tél halálos csókja