Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Apollinaire álnéven jelentette meg valamikor az első világháború után ezt a pornográf könyvecskét, de azóta minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a szerzősége. Nincs olyan erotikus sorozat, amelyben ne szerepelne, nincs olyan, az erotikus irodalomról szóló írás, amely ne hivatkozna rá. A Tizenegyezer vessző az erotikus irodalom csúcsteljesítménye, elképesztően trágár, obszcén, vad és kegyetlen (a kritikusok megegyeznek abban, hogy messze fölülmúlja Sade-ot, akit Apollinaire egyébként igen nagyra tartott): nincs még egy olyan írás, amely ennyire gátlástalanul szabaddá engedné a legalantasabb vágyképeket is; és mégis, még a legsötétebb kéjgyilkosságok is úgy vannak megírva, hogy van bennük valami humoros, az egész felszabadítóan elvetemült. Kicsit a pornográfia paródiája is, meg a háború paródiája, elképesztő nyelvi leleménnyel megírva, s van benne több igen jól sikerült versbetét, melyek persze ugyancsak obszcén körülmények közt hangzanak el.
~ Egy könyv aminek az elején egy fenék, és egy figyelmeztető szöveg díszeleg? Hmm mindenképpen csak egy vidám, szerelmes regény lehet! Nem, dehogy ezt még én se gondolnám így. De akkor miről szól hát a tizenegyezer vessző? Szemfülesen elolvasva a hátoldali szöveget már tudjuk. Egy pornó paródia, de abból a vérbeli fajtából. Itt most nincs románc, se iszonyatos fordulatok, itt csak kefél mindenki mindenkivel, változatosan. Mégse volt szörnyű. Sőt, a neveken például nagyon jókat nevettem, L'Obasso, vagy Puncilina de Chegbecourt, a világ két legkreatívabb neve címért is versenyezhetne!
Történet nincsen, csak főhősünk Mony Bebascu lófrál a nagyvilágban, és találkozik, illetve fekszik le emberekkel.
A pajzán részek szintén nagyon humorosra sikeredtek, kész svédasztala minden fétisnek, mégis a vége fele valóban már nem a megnevettetés, inkább az elborzasztás lett a célja amit sajnáltam. Amit Mony a háborúban csinált, már nem igen lehetett mulatságosnak nevezni. A vicces sorok között, viszont néha felsejlik a hatalommal bíró emberek elborultságának paródiája is. Például a furcsa szekta összeülése ahol a két gyereket összeházasítják, vagy amikor Mony elveri az egyik tisztet. Mindben volt egy visszatetsző tükör a hatalommal bírók visszaéléséről,
Végül is összegzésként, ha nem is ajánlom mindenkinek ezt a vékonyka kis történetet, az aki nevetni akar, de nem lehet könnyen meghökkenteni, egy jó hétvégét fog eltölteni a könyvvel.

Kedvenc szereplők: L'Obasso
Amit szerettem: vicces, a nevek
Amit nem: a végén már inkább csak durva
Kedvenc idézet : -
10/7

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens

Seanan McGuire – Minden szív kaput nyit

Krausz Emma – Osztálykép

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

River Solomon – Kegyetlen szellemek