Anne Rice: Vittorio, a vámpír (Új vámpírtörténetek 2.)

A tizenhat éves Vittorio, aki egyetlen túlélője annak a brutális és érthetetlen mészárlásnak, amely apja toszkánai várkastélyának összes lakóját kiirtotta, bosszúra szomjasan menekül Cosimo de' Medici ragyogó Firenzéjébe. Bár egy titokzatos nő megmenti a haláltól, nem szabadulhat az ördögi, véres lidércnyomástól, a háború és a politikai intrikák hálójából, egy veszedelmes szerelem pedig pusztulással fenyegeti.
Anne Rice egy varázslatos új alakkal ismertet meg bennünket, miközben szenvedélyes és tragikus legendát sző a kárhozott ifjú szerelméről és elveszett ártatlanságáról a szörnyűségek és műremekek, az angyalok és ördögök, a szent és profán csodák reneszánsz Itáliájában.


~ Nem is tudom hányadán állok ezzel a könyvvel, ugyanis Vittorio olyan esetlenül kilóg több szempontból is az eddig olvasott vámpírokból, mégis szeretnivaló, de hagy maga után egy kellemetlen kérdést: minek is kellet ezt megírni?
A történetünk most Toszkánába repít e,l ahol éli életét a könyvmoly Vittorio, ha nem is túl izgalmasan, de elégedetten. A korrajz természetesen most is tökéletes, Anne Rice mint mindig remekül szőtte bele a valóságot is történetébe. Mindazonáltal Vittorio hamar lemészárolt családja holtestei között találja magát mikor egy szépséges vámpírnő, társával kivégez mindenkit kivéve a fiút. Ez a vámpírnő Ursula beleszeret Vittorioba, akiben szintén ég a vágy a lány iránt. Meg megakarja ölni. De ez eléggé mellékes a fiú gondolatai között.
A falu rejtélyét nagyon jónak találtam, az ötlet, hogy saját rokonaikat vetik a szörnyetegek elé a béke miatt érdekes gondolat. Amivel nem voltam kibékülve azok az angyalok. Minek kellettek bele? Mármint értem én a Memnoch-ban szereplő dolgok után kellet még bizonygatás, ez így történt, de mégis, az erőltetett őrangyalok a festő körül, akik segítik Vittoriot a bosszúban valahogy kuszának tetszett.
Ursula fura ingázása szelíd lány, és manipulatív dög között, szintén visszatetsző volt, és amit Vittorioval tett azt én nem bocsátottam volna meg.
Viszont a könyvnek van egy hatalmas nagy pozitív eleme. Vittorio és Ursula együtt maradnak. Nem válnak el, nem utálják meg egymást, ha veszekednek is összetartja őket a szeretet. Igen Vittorionak semmi köze a világban bolyongó vámpírokhoz, sosem találkozott Lestattal, Mariussal, vagy a kárhozott királynővel, mindenből kimaradt, és mégis ő győzőt. Minden fajtársa a magánytól szenved kivéve őt, és ezért kellet ezt a könyvet megírni. Az írónő megmutatta még egy öröklétű és képes hosszú szerelemmel égni.

Kedvenc szereplők: Vittorio
Amit szerettem: a falu titka, a borító, Vittorio-Ursula szerelmi szál
Amit nem szerettem: fölösleges angyalok, Ursula személyiség bizonyos részeknél
Kedvenc idézet: (Vittorio az anyjáról beszél) " Úgy vélte, komoly bajom lehet, ha Dantét olvasok és magam is örökösen verset akarok írni."
10/8

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Imre Viktória Anna – A villámsújtotta torony

Harry ​Potter – Roxfort Évkönyv

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens

M. Leighton - Down to you

Jaci Burton - Tökéletes játék