Egy kis versike
Catullus/Rilke versek
Talán látható volt, hogy a héten nem olvastam semmi újat... De legalább így alkalmam nyílt arra, hogy a nem rég olvasott verseimről is beszámoljak!
Akkor kezdeném a jó öreg Catullusszal.
Ha ne adj Isten, esetleg valaki nem tud semmit az életéről ne búsuljon, mert ez a 116 csekély vers mindent elmond róla. Komolyan néhol olyan, mint egy napló, egy igen gúnyos, szeszélyes hangvételű kis életrajz. Nagyjából mindenről beszámolt, ami csak történt vele, és mindezt humorosan, tréfásan tette. Bár mondjuk a mai napig nincs mindenki ínyére a fogalmazásmódja... Megjegyzendő, hogy valóban sokszor csipkelődő, szókimondó és vulgáris, de éppen ettől válik életszerűvé. Nem is beszélve a szerelmes verseiről Lesbia felé. Majdhogynem a romantika korába sorolhatóak a szenvedélyessége, a gyötrődése és a szélsőséges érzelmi megnyilvánulásai miatt. Emellett hosszabb műveket is tartalmaz a kötet, melyek részemről egy kicsit túl hosszúra is sikeredtek, sajnos a végére az összesnél elfelejtettem, hogy hogyan is kezdődött... Azonban ez nyilván az én hibám, de egyet nagyon jól megjegyeztem így elolvasva, plusz latinosként, hogy "Catullus dicit se odisse et amare"!
Majd ha már úgy is belemerültem (csak hittem) a versek olvasásába elővettem, Rilket. Hallottam már róla régebben, azután pedig a Shiver-Borzongásban újra előkerült, így a nagy verses kedvemben úgy döntöttem, hogy most már megérdemli, hogy a kezembe vegyem.
Bevallom, hogy legelőször azt hittem, hogy nő...Tudom szörnyű tévedés, de hát a nevéből nekem ez jött le rögtön. DE most bizton állítom, hogy férfi, nem nő a költőnk. Az ő esetében kicsit nehezebb konkrét véleményt vagy bármit is állítanom... Az első verseiben kicsit érződik származása, kisebbrendűségű mivolta, de még jobban a vallás és filozófia kérdése. Aztán átváltunk látszólag kicsit könnyebben feldolgozható versekhez, ám ez még véletlenül sem igaz. Olyan rejtett és megfoghatatlan gondolatokat bújtat el egy- egy szimbólum mögött, hogy fel sem fogható, csak az érzés árulkodik róla. Mindez a halál kérdésköréhez vezet, amit az élet szerves részének tekint. És még sorolhatnám milyen témákat feszeget, de inkább csak annyit mondanék, hogy olvasd el. Megéri, még ha sokat is kell egy-egy versén töprengeni. Én talán azon töprengtem a legtöbbet, hogy vajon mindez, hogy hangozhat németül... Biztos szép, de nekem nehéz elképzelni.
És akkor a kedvenceim tőlük, kis apró idézetek:
Catullus: "szélbe írott betű csak, rajz rohanó vizeken..."
Rilke: "Furcsa: tovább nem vágyni a vágyat."
Talán látható volt, hogy a héten nem olvastam semmi újat... De legalább így alkalmam nyílt arra, hogy a nem rég olvasott verseimről is beszámoljak!
Akkor kezdeném a jó öreg Catullusszal.Ha ne adj Isten, esetleg valaki nem tud semmit az életéről ne búsuljon, mert ez a 116 csekély vers mindent elmond róla. Komolyan néhol olyan, mint egy napló, egy igen gúnyos, szeszélyes hangvételű kis életrajz. Nagyjából mindenről beszámolt, ami csak történt vele, és mindezt humorosan, tréfásan tette. Bár mondjuk a mai napig nincs mindenki ínyére a fogalmazásmódja... Megjegyzendő, hogy valóban sokszor csipkelődő, szókimondó és vulgáris, de éppen ettől válik életszerűvé. Nem is beszélve a szerelmes verseiről Lesbia felé. Majdhogynem a romantika korába sorolhatóak a szenvedélyessége, a gyötrődése és a szélsőséges érzelmi megnyilvánulásai miatt. Emellett hosszabb műveket is tartalmaz a kötet, melyek részemről egy kicsit túl hosszúra is sikeredtek, sajnos a végére az összesnél elfelejtettem, hogy hogyan is kezdődött... Azonban ez nyilván az én hibám, de egyet nagyon jól megjegyeztem így elolvasva, plusz latinosként, hogy "Catullus dicit se odisse et amare"!
Majd ha már úgy is belemerültem (csak hittem) a versek olvasásába elővettem, Rilket. Hallottam már róla régebben, azután pedig a Shiver-Borzongásban újra előkerült, így a nagy verses kedvemben úgy döntöttem, hogy most már megérdemli, hogy a kezembe vegyem.Bevallom, hogy legelőször azt hittem, hogy nő...Tudom szörnyű tévedés, de hát a nevéből nekem ez jött le rögtön. DE most bizton állítom, hogy férfi, nem nő a költőnk. Az ő esetében kicsit nehezebb konkrét véleményt vagy bármit is állítanom... Az első verseiben kicsit érződik származása, kisebbrendűségű mivolta, de még jobban a vallás és filozófia kérdése. Aztán átváltunk látszólag kicsit könnyebben feldolgozható versekhez, ám ez még véletlenül sem igaz. Olyan rejtett és megfoghatatlan gondolatokat bújtat el egy- egy szimbólum mögött, hogy fel sem fogható, csak az érzés árulkodik róla. Mindez a halál kérdésköréhez vezet, amit az élet szerves részének tekint. És még sorolhatnám milyen témákat feszeget, de inkább csak annyit mondanék, hogy olvasd el. Megéri, még ha sokat is kell egy-egy versén töprengeni. Én talán azon töprengtem a legtöbbet, hogy vajon mindez, hogy hangozhat németül... Biztos szép, de nekem nehéz elképzelni.
És akkor a kedvenceim tőlük, kis apró idézetek:
Catullus: "szélbe írott betű csak, rajz rohanó vizeken..."
Rilke: "Furcsa: tovább nem vágyni a vágyat."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése