Anne Rice: Pandora, a vámpír (Új vámpírtörténetek 1.)

(Ez nem a magyar kiadás borítója de az homályos >.>)

Anne Rice regényének főhőse Pandora, a vámpír- istennő, aki két évezred távlatából meséli el halandó, majd halhatatlan sorsát. Miközben Pandora a kelta Mariusszal, a legősibb vámpírok őrzőjével rója az évszázadokat, történelmi korok és helyszínek kaleidoszkópja tárul szemünk elé: Augustus császár Rómája, a hellenisztikus Antiokheia és a Közel-Kelet pezsgő birodalma, majd az első keresztények világa . Az élettől lüktető helyszínek jól ellenpontozzák a halhatatlanság mérhetetlen magányát, melyet a vámpíroknak újra és újra meg kell élniük, amíg az idő szele mai világunk nyüzsgésébe nem sodorja őket…


~ Anne Rice apró mellék sorozatának (ami eddig durván két könyvből áll) az a célja, hogy az eddig nem szorosan csatlakozó szereplők életét meséli el. Első része a titokzatos Pandoráról szól, aki egyidős Marius-szal, vagyis túl van már kétezer éven. Ha a Vámpírkrónikákban kéne elhelyeznem, akkor még az Armand előtt érdemes elolvasni, de utána is lehet. Véletlen én is így tettem.
Pandorát megtalálja David, az ügyeletes krónikása a vámpírtársadalomnak, és végül (majd mint ahogy Armandnál is) elülteti a "bogarat" a nő fülében, aki meg is írja saját történetét.
Pandora Róma fénykorába nyúlik vissza, ahol nemesi család gyermekeként nevelkedett. Pandora remekül ecseteli kora szépségeit, és hátrányait, külön figyelmet fordítva Ovidiusra (latint tanulóknak nagyon hasznos!). Gyerekkorában már összefut Marius-szal, aki ekkor még ember sőt majdnem össze is házasodnak.
A könyv remek korbetekintő, mint Róma mind Antiokheia hiteles, a történelmi események, és nagyon érdekes az életmódba való betekintés. Pandora a szabadságra vágyó, és kereső nő, aki szakít a kor hagyományaival, mulatságos, és tanulságos karakter. A Marius-szal való kapcsolata remekül fel lett építve, egy se veled se nélküled szerelem, ami több mint kétszáz évig tart sőt talán még most is egy kicsit, mind jól meg lett szerkesztve. A vámpír királynő, Akasha, manipulatív cselekvéseivel nem hozott szégyent magára. Anne Rice Pandora történetével jól betapasztott nem egy hézagot a történetben, mint a kereszténység kezdetét, vagy az első bolyok kialakulása, mindet ügyesen szőtte bele.
Viszont nem éreztem elég kidolgozottnak a bolyongó, szenvtelen Pandora útját. Nem találtam eléggé jól bemutatottnak, és David iránt való rajongását sem éreztem alapozottnak.
A könyv ugyan nem cselekmény dús, de remek olvasmány, nem túl fellengzős filozófiával körítve egy érdekes korban.

Kedvenc karakterek: Pandora, Flavius,
Amit szerettem: kor és történelem hű, jó szereplők, kor filozófia
Amit nem szerettem: a jelen nincs eléggé kidolgozva,
Kedvenc idézet: (Flavius Pandorának) "-Nem - fölemelte a köpenyét, megmutatta a tőrt - és engedelmeddel most legszívesebben keresztüldöfném a szívemet, hogy halott legyek, mielőtt a ház ura arra érne haza, hogy garázdálkodsz a kertjében!"
10/10

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Anne Bishop – Holló a hollónak

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Michael J. Martinez – Az Enceladus-krízis

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

A. O. Esther – Frigg rokkája II.