J. L. Armentrout - Origin

Az ígért Origin, végre.
Bocsi, hogy eddig halasztottam, de ülepednie kellett, hogy nehogy úgy kezeljem, mint az előző részt. Szerintem sikerült!
Amit magunk is nagyon jól tudtunk, de azért leírták, hátha elfelejtettük:

Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.
Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.
Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.
Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.
Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel.
Katy számára csak a túlélés marad.
Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek?
Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.
A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?

Együtt maradnak egyáltalán?

Természetesen alig bírtam kivárni, hogy a kezembe vehessem, köszi Jennifer! Szóval hajtott a kíváncsiság, és mit ne mondjak nem csalódtam! Több szempontból is fantasztikus, és érdemes (muszáj) olvasnod, ha már eljutottál idáig. Nem, amúgy is kötelező!
Kiemelném a legkedvencebb kedvencemet, hogy miért is olvasd, mert az imádott szemszögváltás használatával íródott az egész! Ezért megbocsátok az írónőnek, hogy lehagyta az Opál végéről a Daemonos részt. A valaha volt legtöbb akció fellelhető benne, ha eddig rágtad a körmöd, most lehet, hogy az ujjad jön. Az akció mellé fájdalmas árulások, mérhetetlen testi és lelki fájdalmak is társultak, de mi, ha nem ezek útján ismerhetjük meg azt, aki valóban mellettünk áll. Ha már megismerés, megtudjuk, hogy mit is művel a Daedelus. És ezzel azt érjük csupán el, hogy még több kérdés merül fel, és persze a válaszokat sem hisszük el a legeslegvégéig.  De kiben, s miben is lehetne hinni? Sikerült Jennifernek úgy összekuszálnia mindent, hogy én sem tudok már választani.
Folytatva az ismerkedést, ebben a részben bővült a szereplő repertoár. Mindig is volt valami Lucben, de nem tudtam, hogy mi. Akkor kezdtem gyanakodni, mikor képes volt egy arumot és egy luxent egyszerre kordában tartani. Aztán jöttek az infók a B épületből, na meg a könyv borítójáról, és már nem is volt kérdésem. De nagyon csípem a srácot, és sajnálom a vesztesége miatt! A másik, akiről beszélnék az új szépfiúnk, Archer. Szimpatizáltam vele, mert kíméletesen bánt Kattel, aztán megszerettem, legfőképp a humorát! Az írónő humorát is még mindig imádom. A szokásos filmes és könyves poénok nem hiányoztak most sem, sőt megakadt egy szón a szemem, a bizonyos "mondén"-on. Könnyen lehet, hogy én látok bele sokat, de örülök, hogy képes volt eszembe juttatni egy másik számomra kedves könyv sorozatot. Mégis a humor mellett az egész könyv megbotránkoztató és nyers (stresszteszt vagy a gyógyítási teszt, a halottak) miközben Kat és Daemon létrehoz egy burkot, mely tele van reménnyel és így, minket is éltet. De kicsit elbizonytalanít is a sok titokkal, amit együtt őriznek, de meddig? Kat meglepően erőssé vált, bár megtörték, ebből is kilábalt. Daemon egy eszement állat, mint mindig, de hogy is cselekedhetett volna másképp. Miközben a párosuk erősödik, úgy hullik szét minden körülöttük. Mikor már tényleg azt hinnéd, hogy nincs lejjebb, hát képesek meglepni. Fogalmam sincs mi lesz ezután, de nem sejtett jót a csillaghullás...
≈ Ritka az olyan sorozat, ami képes tartani a szintet a kötetről-kötetre, de szerintem Jennifernek  nemhogy tartania sikerült, hanem túlszárnyalnia, és felfelé tart. Csak abban reménykedem, hogy a végén nem esik egy nagyot...
10/10

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Frey Éva – Allegórium

Michael J. Martinez – Az Enceladus-krízis

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

Seanan McGuire – Minden szív kaput nyit

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző