E. Lockhart - A hazudósok

Vendégbejegyzés - Lollynymph

Mind tudjuk, hogy vannak emberek, akik titkokat őriznek. Akik mosolyogva integetnek az ablakból, arcukon elegáns kirakatmosollyal, miközben az életükre rányomja a bélyegét valami szörnyűségesen sötét titok. Néha egész családok élnek a ragyogó látszat burkába zárva és álcázzák közösen a valóságot. De mindig eljön az a pont, amikor már nem lehet tovább hazudni. 

Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.
A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el!
És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!

Már nagyjából fél éve ott csücsül ez a könyv a polcomon, de valahogy sosem éreztem akkora nagy késztetést, hogy elolvassam. Igazából egyszer belekezdtem, de nagyjából a 10. oldal után félreraktam, mondván, hogy ez is valami klisés szerelmi sztori lesz a gazdag lány meg a szegény srác szörnyen megható egymásra találásáról.... Nos, ennél nem is tévedhettem volna nagyobbat. 

Mivel a fülszövegből kevés dolog derül ki, szerintem kezdjük rögtön egy rövid sztori-összefoglalóval (igyekszem spoiler-mentes lenni): A csodálatosan gazdag és tökéletes Sinclair-család minden nyáron a családi magánszigeten nyaral. Az unokatestvérek közül hárman és egy nem rokon fiú egy különleges baráti társaságot alkotnak: ők a Hazudósok. Azonban egy nyáron az egyikük, Cadence, úszás közben súlyos balesetet szenved. Két évvel később tér csak vissza a szigetre, ahol a család többi tagja és a Hazudósok várják, akikkel a baleset óta nem találkozott. Az üde nyár és a családi idill azonban már közel sem tökéletes. Cadyt a maradandó traumás agysérülése miatt állandó rosszullétek és fejfájás gyötri és hiába tűnik minden ragyogónak, a lányt nem hagyja nyugodni az az érzés, hogy valamit eltitkolnak előle. 

Bár a másik két hazudóst is kedveltem, a karakterek közül Gatet tudnám a legjobban kiemelni. Annyi szépség és fájdalom van ebben a fiúban, hogy elég lenne öt másik embernek is... Érdekes, hogy ő az egyetlen, aki nem tartozik ebbe a képmutató családba. A Sinclair-ek között csak a gyerekek voltak normálisak, a felnőttek mind gátlástalanul marakodtak az örökségen és a képmutató maszk már annyira az arcukra fagyott, hogy esélye sincs az olvasónak megkedvelni őket. Cadyvel nehezen tudtam azonosulni, de végtelenül sajnáltam őt.

Borzasztóan nehéz összeszedni a gondolataimat erről a könyvről. Talán azzal kéne kezdenem, hogy itt tényleg kivétel nélkül mindenki annyira, de annyira hazug. Olvasás közben legszívesebben a földhöz csapkodtam volna a könyvet az összes szereplőjével együtt. Nem értettem és most sem tudom megérteni, hogy hogy lehet egy egész család ilyen zárkózott, hogy törődhet mindenki csak és kizárólag a látszattal. Hiába volt itt mindenki gyönyörű és gazdag és tökéletes, nem tudtam hinni nekik. Mindenki titkolózik és leplez és áskálódik, és ez az egész annyira nyomasztó légkört teremt, hogy nehéz elsiklani felette és megtalálni a valódi érzéseket. Az ember csak olvas és olvas, és végig érzi, hogy ott lebeg a feje fölött valami megfoghatatlan és sötét. Senki nem mondja ki, még csak meg sem említi, de lehet érezni, hogy itt valami szörnyűség történt és nem az a kérdés, hogy ki fog-e derülni, hanem az, hogy mikor. 

És amikor kiderül... Az valami borzalom. Szinte a földhöz vágja az embert a lezárás. Még úgy is, hogy én már nagyjából a könyv közepétől kezdve sejtettem. De arra gondoltam, hogy nem, ez valami borzasztó, ez biztosan nem fog megtörténni. És de, igazam lett, megtörtént. Ha tervezitek, hogy elolvassátok a könyvet, azt tanácsolom, hogy ne keressetek utána, ne olvassatok róla semmit, mert a lényeg tényleg a lezárás és nagyon sokat el tud venni, ha ezt előre tudjuk.

Vannak könyvek, amiknek az a feladatuk, hogy fájjanak. Hogy lerombolják az embert, hogy ne tudjunk csak úgy túllépni rajtuk. A hazudósok pontosan ilyen könyv.

Kedvenc szereplő: Gat

Kedvenc idézet: – Megfoghatom a kezedet? – kérdezte. A tenyerébe csúsztattam a kezem.
– Rettentő nagynak tűnik most az univerzum – magyarázta –, szükségem van valamire,
amibe megkapaszkodhatok. 

10/8

MeowMimi~