Kristina Ohlsson - Mostohák

Vendégbejegyzés - Lollynymph

Megrögzött horrorrajongóként nem is értem, miért nem merültem el eddig jobban a különféle krimik és egyéb hátborzongató könyvek világában. Viszont nemrég voltam könyvtárban és egy egész kis kupacot hoztam haza különféle csemegékből. Az első áldozatom a skandináv krimi műfajából a Mostohák című alkotás egy népszerű svéd írónőtől, Kristina Ohlssontól. Nézzük meg, hogy felülmúlta-e a várakozásaimat! De előbb egy kis fülszöveg, hogy mindenki képben legyen: 

Istenkirályság ez a borító, nem?

Százak láthatták volna, mégsem tűnik fel senkinek, amikor egy zsúfolt svédországi vonatról elrabolnak egy kislányt. Az anyja nem volt mellette, mert az egyik állomáson véletlenül lemaradt. A vonat személyzetét természetesen riasztották, hogy vigyázzanak az alvó gyerekre, ám mire a szerelvény befut a stockholmi főpályaudvarra, a kicsinek nyoma vész. Alex Recht felügyelő és Fredrika Bergman bűnügyi elemző kezdetben klasszikus gyerekrablásra gondol, ám a nyomozás rémálomba illő fordulatot vesz, amikor az ország egy távoli szegletében megtalálják a kislány holttestét homlokán a felirattal: Nem kell! A gyilkos kíméletlen, s mint kiderül, rendkívüli képességű…Oké, ez után a kijelentés után nem tudom, mennyire fogtok beteg lelkűnek tartani, de engem nagyon érdekelnek a különféle gyilkosok, a személyiségük, gondolkodásuk, hogy hogyan váltak olyanná, amilyenek. Szeretném legalább megérteni, hogy mi visz rá valakit arra, hogy ilyet tegyen. Elismerem, nem éppen kellemetes emberek, de a személyiségük tagadhatatlanul izgalmas. 

Így van ez a regényben szereplő gyilkossal is, akit csak A Férfi-ként emlegetnek, és akinek egyetlen célja van: kegyetlenül megbüntetni azokat az anyákat, akik szerinte nem szeretik eléggé a gyermeküket. A történet szépen bontakozik ki, ahogy haladunk előre és újabb nyomok kerülnek elő, a rendőröknek is egyre szerteágazóbb bűnténnyel kell megbirkózniuk. Az írónő jól mozgatja a szálakat, bár nekem már a felétől kezdve volt egy tippem a gyilkos személyére és az indítékára is, ebből az egyik be is igazolódott! Bár a végkifejlet nekem túl gyorsra sikeredett, nagyon elkapkodottnak éreztem. 

A regény a három nyomozó szemszögéből íródott, de nagyon tetszett, hogy egy-egy fejezet erejéig beleláthatunk a gyilkos segítőjének fejébe, sőt, egyszer még A Férfiébe is. Persze csak néhány apróság derül ki ilyenkor, ellenben olyan kuszák és baljóslatúak ezek a részek, hogy az ember azt kívánja, bár térnénk vissza minél hamarabb a nyomozók nézőpontjába. 

Ők egyébként mindhárman profi, szimpatikus szereplők, és ami szerintem még fontosabb, nagyon is emberiek. Külön tetszett, hogy nem csak a nyomozáson és a munkájukon keresztül ismerhetjük meg őket, hanem időről időre kapunk egy jó adag magánéleti kitekintőt is. Megtudhatjuk, hogy egyiküknek házassági gondjai vannak, a másikuk hűtlen, és így tovább. Először kimondottan ellenszenvesnek találtam őket emiatt, de utána szép lassan megbarátkoztam vele. Jó, hogy az írónő figyel rá, hogy a hús-vér valójukat is megmutassa, hogy igenis vannak hibáik és nem tökéletesek, annak ellenére, hogy a munkájukban mindannyian profik és tévedhetetlenek. (Bár engem az azért kimondottan zavart, hogy ebben a könyvben szinte mindenki szeretőt tart...)

Bár az alaptörténet és a gyilkosságok nyilvánvalóan brutálisak, itt sokkal inkább a nyomozás menetére, a miértekre, a kirakós összeillesztésére helyezik a hangsúlyt, nem pedig arra, hogy minél részletesebben és véresebben írják le a bűntényeket. Persze azért itt is találkozunk a skandinávokra nagyon jellemző, már perverznek mondható durvaságokkal... Viszont ennek ellenére én úgy érzem, hogy a regény kimondottan a női olvasókat célozza meg, hiszen egy gyerek elvesztése, valamint az anyák bűnei állnak végig a középpontban. 

Ugyan voltak benne apróbb hibák, de ennek ellenére én tudom ajánlani a Mostohákat, mind a skandináv krimik kedvelőinek, mind azoknak, akik még csak ismerkednek a műfajjal, mint én. Összességében engem meggyőzött a könyv, már várom, hogy a kezembe vehessem a következő részt!

Kedvenc szereplő: Alex 

Kedvenc idézet: Vannak képek, amelyek többet mondanak ezer szónál. És vannak olyanok, amelyeket az ember nem akar látni, mert nem kíváncsi a szavakra, amelyek eszébe jutnak róla. 

10/8

MeowMimi~