J. L. Armentrout - Oblivion
Talán ez ez egyetlen borító, ami még tetszik is! A már majdnem feledésbe merült Oblivion ról Ez köszönhető sok-sok dolognak, de egy fontosabb, mint a többi. Nem akarok elszakadni ettől a világtól, és ezzel a bejegyzéssel olyan, mintha lezárnám ez egészet. Ez a rész is már csak egy utolsó kis kapaszkodó volt, és nem elég. Akarok még, még legyen meg a többi rész is Daemon szemszögéből, majd Deeéből és szépen így sorba! Lehet, hogy kicsit bekattantam, szóval le is állok, itt a hátsó szöveg: Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj. Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is. Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még...