Szerdai visszacsöppenés

Nem bírok megbékélni
ezzel a borítóval!
Vissza a luxenek világába a Shadowsal
Úgy látom ez a hét a visszatérések hete, de hozzájuk megérte visszatérni:) Ezért is ezt kapjátok ma, mert képtelen voltam magamban tartani.
A hatásvadász szöveg a könyv hátuljáról:

Dawson szerelme lesz mindannyiuk veszte...

Dawson Black mindenre számított, csak Bethany Williamsre nem. Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe.

Veszedelmes. Kísértő. Tilos..

Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül.

Elbűvölte. Vonzza. Szereti.

Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem.
Ugyebár elég sok részletet ismertünk már a történetükből, de nem eleget. Még úgyis, hogy tudtam a kimenetelét, rettentő izgalommal követtem végig a történéseket. Mondjuk elsőre nem állt rá az agyam arra, hogy E/3-ban van írva, de lassan megszoktam. De, ha nem is tudtam volna csak nehezen elviselni, akkor is átrágtam volna rajta magam, mert elragadó az ő szerelmük. Annyira sajnáltam, hogy nem volt időm egy ültő helyemben elolvasni, de így visszanézve, nem vett el semmit az élményből. Mit is mondhatnék, hogyan is áll hozzá az ember egy olyan könyvhöz, ahol tudja, mi lesz a szereplők jövője... Kétségtelenül érdekes felállás elolvasni a szerelmük kezdetét annak tudatában, hogy már a jövőjüket tisztán láttam. Ámbár, mint említettem, így is élvezetes és olykor meglepő volt. Dawsont sosem kedveltem úgy igazán, de most rászolgált, annyi érzelem szorult belé, mint Daemonbe, de nem csak emiatt kedvelem. Egyszerűen, nem tudom olvassátok el és rájöttök milyen!:) Csak annyiban különböznek, hogy míg Dawson előtt nem volt elrettentő példa, addig Daemon ennek a könyvnek a felét is végig esküdözte, hogy ő, ő aztán nem esik Dawson hibájába. Nem-e? Na, erről kicsit más a véleményem az Oblivion miatt... De erről később. Betht is jó volt megismerni, hisz inkább ijesztő a többi részben, mint emberi. És itt megláthattuk a vidám, szerelmes énjét. Ha már szereplők, ugye ez a Will nem az a Will, légyszí'! A Thompson ikreket meg hagyjuk, ezek után nem kedvelem már annyira Andrewt, pedig mekkorát alakított Vegasban...
Szóval, a legszebb ebben a könyvben, hogy Beth és Dawson kapcsolata annyira erős volt, hogy ez a kapocs nemhogy csak megmentett Beth életét, egészen a megmenekülésükig ki is tartott! Csodálatos, komolyan hidegrázósan megható, ha létezik ilyen. És az elmaradhatatlan humor is megvolt. Csak ez a vég, még így, hogy fel voltam rá készülve is megrázott!
≈ Nagyon örülök, hogy végre belátást kaphattam ebbe a kis építőkockába is, ezek teszik olyan fantasztikussá a történetet. Imádtam a tragédia ellenére is:)
10/10

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

River Solomon – Kegyetlen szellemek

Karen Dionne – A ​lápkirály lánya

Krausz Emma – Osztálykép

Neil Gaiman & Michael Reaves & Mallory Reaves – Ezüst álom

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs