Marie Lu - Legend

Vendégbejegyzés - Lollynymph

Elérkezett az idő egy újabb könyvre tőlem, ami nem más, mint a Legenda-trilógia első rész, Marie Lu kisasszonytól. 



Már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, sok jó ajánlást olvastam róla, és nemrég végre eljutottam odáig, hogy ténylegesen el is olvassam. Mielőtt bármit is mondanék róla, nézzük először a fülszöveget: 

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.Amint az a fülszövegből is kiderül, ez egy disztópikus mű. Egyébként én szeretem az ilyenfajta könyveket, ez pedig különösen izgalmasnak tűnt. És nem csak tűnt, az is volt, az első oldaltól az utolsóig! 

Az alaptörténet érdekes, fordulatos, és ahogy egyre jobban bonyolódik a sztori, rengeteg meglepetésben lesz részünk. És ráadásul egyáltalán nem kiszámítható - helyes, mert attól kiráz a hideg! Az írónő stílusa is tetszett, a váltott szemszög pedig különösen! A világ zseniálisan fel van építve, nagyon jól használja a "semmi és senki nem az, aminek látszik"-sémát. Ráadásul a többi disztópikus könyvhöz hasonlóan ez is rengeteg elgondolkodtató kérdést boncolgat.

Hátat tudunk-e fordítani valaminek, ami rossz, ha egész életünkben arra tanítottak minket, hogy mindez jó? Meddig szabad vakon követni a hatalom parancsait és mi az az ár, amit már nem vagyunk hajlandók megfizetni nekik? Rá lehet-e bízni az emberekre a hatalmi döntéseket? Ha bűnözőnek számítunk egy elnyomó rendszerben, akkor most jók vagyunk vagy rosszak? 

És még rengeteg ehhez hasonló kérdést találunk a könyvben, amiknek egy részére választ kapunk, egy másik rész azonban a saját lelkiismeretünkre, gondolkodásunkra van bízva. 

Az izgalmas, fordulatos cselekményen kívül a másik hatalmas pozitívuma ennek a könyvnek a főszereplői. Mindketten erősek, érdekesek, az indítékaik megérthetőek, és ami számomra a legnagyobb pluszpont, hogy nem sablonosak. Szörnyen utálom azokat a könyveket, amiknek a főszereplő párosa elviselhetetlen, a fiú egy kartonból kivágott Mr. Szürke, gazdag, titokzatos, enyhén arrogáns, a lány pedig önállótlan, életképtelen, nyavalygós és végtelenül irritáló. Itt szerencsére mindketten olyan ügyesen kidolgozott karakterek, akikre méltán tud felnézni az olvasó. 

June egy nagyon erős női karakter, fiatal kora ellenére rettentően céltudatos és profi, azonban kellően érdekes is. Az ő esete nagyon izgalmas, hiszen szeretett bátyját veszti el Day miatt, azonban az ő nagy kérdése mégis az, hogy képes-e hátat fordítani a hatalomnak, ami alatt egészen eddig tevékenykedett, és aminek a szeretetét és tiszteletét gyakorlatilag belénevelték. Tudni kell, hogy én sok esetben kifejezetten nem kedvelem a női főszereplőket, pont a korábban felsorolt okok miatt, azonban June-t szimpatikusnak találtam. Még ha nem is mindig tudtam azonosulni vele (például az elején kifejezetten taszított, ahogy lenézte a szegényeket, de ez persze idővel változott). Remélem, az írónő jobban kibontja majd a karakterét a folytatásokban. 

És aztán ott van Day... Egyszerűen imádtam. Nem szeretnék áradozni, de nekem egyszerűen ő volt az az igazi WOW-típusú srác. Régen szerettem meg ennyire fiú karaktert, mint őt. Okos, talpraesett, humoros, szexi (hosszú hajú *-*) és nagyon szépen van felépítve a "rosszfiú, aki igazából jófiú"-karaktere. Az, hogy mennyire szereti és védi a családját, különlegesen szeretni való volt a szememben. Még őt sem ismerhettük ki tökéletesen, de hát ez így van jól. 

A többi karakter keveset szerepelt, de nem volt velük semmi baj. 

Ez után a sok-sok dicséret után, így a végére megemlítek azért néhány pici hibát is. Az egyik, hogy a szerelmi szál szerintem kicsit el van kapkodva, June és Day nagyon hamar kezdenek egymásba habarodni szerintem, főleg az adott körülményekhez képest. Szerencsére utána ez is szépen lelassul. A második, hogy a két főszereplő nagyon fiatal, mindössze 15 évesek mindketten. Ez igazából engem nem zavar, sőt, tetszik, de sokan szóvá teszik, hogy ennyi idősen túl komoly dolgokat visznek véghez és némileg hiteltelen a sok hőstett. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy egy ilyen kemény világban, amilyenben ők élnek, szerintem természetes, hogy mindenki hamarabb komolyodik, válik felelősségteljessé. A szegény szektorokban már kiskoruktól a megélhetésért küzdenek, a gazdag szektorokban élőket pedig már gyerekkoruk óta katonai pályára nevelik, ráadásul ott van a Próba, amin mindenkinek 10 évesen kell részt vennie. Ilyen körülmények között én megértem, hogy hamarabb lesznek felnőttek. 

Összegezve ez egy nagyon-nagyon ígéretes kezdés volt egy trilógiához, zseniális saját világgal, egyedi alaptörténettel, szuper karakterekkel. Pont annyit mondott, amennyit muszáj volt és pont annyi kérdést hagyott nyitva, amennyitől azonnal szaladunk a következő részért! 

Kedvenc szereplő: Day, Methias

Kedvenc idézet:

– Még sose kérdeztelek a becenevedről. Miért pont Day? 

– Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz. – Kifelé bámult a vasúti kocsi nyitott ajtaján, ahol sötét vízfüggöny takarja a világot. – Próbálsz a fényben járni.

10/8 MeowMimi~