Jessica Park - Flat-Out Celeste
Egyszerűen letehetetlen egy könyv. Használhatnám rá a már elcsépelt szavakat, mint szívszorító, megindító, lebilincselő, megható, szívhez szóló, de egy biztos, káprázatos!
A hátoldalán:
A végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.
Nem tudnám megmondani, hogy ez a történet jobb-e Juliékénál vagy sem, mert összehasonlíthatatlan a kettő (nem is tudom miért jut eszembe ilyen), ám mindkét párosba belebolondultam!
Nagyjából 5 év telt el az előző könyv történései óta, és itt már a kezdeteknél egy másik Celeste bontakozik ki előttünk, mint anno. Már a 13 éves énjét is imádtam, ezt most csak túlszárnyalta. Tudom, kicsit ömlengősnek, elfogultnak és egyéb nyáladzós jelzővel illethetőnek tűnök, de teljesen elvarázsolt. Mind a történet, mind az, amit Celeste átélt, megtanult, megtartott. Lehet, hogy sokszor alkalmaz feltételes módod, imádja a régi irodalmat, maximalista, és furcsa szerzet, de ez mind ő és ettől önmaga. Emiatt szeretik. Nem is oly' kevesen!
Nem is tudom mit írhatnék, még mindig libabőrös vagyok, pedig nem fázom. Az egész tálalása hétköznapi, közben pedig teljesen egyedi, és még inkább kivételes. Bár mondjuk ki tudja, Justin szerint mindenki furcsa és valamiben mániákus, de mindenki ettől önmaga... Szívesen osztom ezt a meglátását. És talán ez a fő mondanivalója a könyvnek is, hogy fogadjuk el és szeresük önmagunk, de ha nem megy, biztos hogy találunk valakit, aki megtanít rá. Persze mindezt nem valamiféle önsegítő maszlagként tárja elénk, hanem nem is egy, rögtön két szerelmi történeten keresztül. Bár tény s való, hogy inkább Celesten van a hangsúly....(lásd cím) Meg a dögös, hóbortos, kétbalkezes és megértő Justinon. Meg egy kicsit Mattyéken is, ami igazán merész húzás volt szerintem az írónőtől. Hisz visszatért egy tökéletes szerelem lezárása után hozzájuk, és nem is akárhogy.
Engem tényleg nagyon megfogott, a szereplőgárda, az írás stílusa, a történet, a...a minden! Hamár szereplők, minden személyiségnek fontos szerepe volt, komolyan még a legapróbb mellékszereplőnek is kulcsfontosságú szerep jutott. Mint Trent (a neve miatt muszáj volt említenem, bocsi) nélküle igen csak nehezen lett volna meg Celeste zsanérja. A stílus, hát, vicces mint ahogy eddig is. Például Celeste gondolatmenete a szemöldök imádatról (azért beugrott Balassi meg az ő Júliája), vagy Justin összes hülyesége, hogy csak egyet emeljek ki, a klorácsony! Igen minden növény attól menő, hogy zöld, és ezt ünneplik is, úgyhogy ne merjetek beszólni nekik! És akkor ott van még Celeste beszédstílusa, lenyűgöző, vagy a nyelvtani viccek (külön köszönet a fordítónak, nagy meló lehetett). Persze az összes romantikus jelenetet sem hagynám ki, igenis nem csöpögős, sőt nagyon is szép mindegyik, főleg az üzenetváltások. Ez egész úgy ahogy van tetszik és imádom!
≈ Ha egy kicsit is romantikus alkat vagy (és mindenki az, csak max nem vallja be), akkor kötelező darab. Kicsit kitépi, majd megszorongatja a szíved, de aztán minden a helyére kerül!
10/10*
Megjegyzések
Megjegyzés küldése