E. L. James - Grey

A tavalyi utolsó könyvem a Grey volt...
Őszintén többet vártam tőle.
Itt a hátsó szövege:
…mert minden történetnek két oldala van.

E. L. James újraírta az elmúlt idők legsikeresebb bestsellerét.

Eljött a várva várt pillanat, amikor a Szürke-rajongók végre a titokzatos és izgató Christian gondolatai közé férkőzhetnek. Christian Grey szavain, gondolatain és álmain keresztül végre megtudjuk a titkot, mit gondolt a férfi az Anastasiával folytatott szenvedélyes kapcsolatáról.

A férfi gyönyörű, okos és a hatalom megszállottja. Világa rendezett, szigorú szabályok szerint működik, de fájdalmasan üres, mindaddig, amíg Anastasia Steele be nem lép az életébe. Miért nem képes ellenállni Ana csendes szépségének? Miért nem tud elszakadni tőle? Mi űzi ebbe a vakmerő és szenvedélyes viszonyba, ami mindkettőjüket felőrli? Ana átlát az álcának használt ridegségen, amivel Christian gyermekkori traumáit és szeretetlenségét palástolja. Vajon képes a lány csillapítani a fájdalmat, vagy a férfi lelkét emésztő sötét vágyak és öngyűlölet végül elűzik mellőle azt, aki az utolsó reménysugár lehetne az életében?
Ahogy megtudtam, hogy ez meg lesz írva, majdnem ugráltam örömömben... Na jó, ezért azt nem, de mindenesetre örültem neki. Még a kis részletet is előre elolvastam a Cosmoból. És amikor letettem az egész éjjeles olvasás után, kiborultam. Nem hittem el, hogy csak ennyi, már majdnem megbocsátottam az írónőnek az utolsó előtti, előtti szó miatt az egész könyvet, de nem. Tudjátok mit, azért sem. Igenis felbosszantott Mr. Grey! Annyira szép eszmefuttatásai voltak oldalakon keresztül az ő és Ana kapcsolatáról, majd mindezt képes volt egy megszólalással elrontani, most nem idéznék egy ilyen  szexuális töltetű mondatot sem. MeowMimi eleget hallott már... Amúgy szép volt, jó volt. De nekem nem tett hozzá sokkal többet a történethez, könnyen lehet, hogy azért, mert már az eredeti trilógiából is ez az a rész, ami a legkevésbé tetszett. Persze sokat megtudhattunk a múltjáról, és arról, hogy ő sem érti önmagát. Szerintem Ana szemszögéből is kellőképpen megismerhettük, mondjuk ennek gondolom az az oka, hogy E. L. James nem számolt azzal, hogy egyszer a másik oldalról is le kell gépelni a történetet. 
A pszichodokit egyenesen csípem, komolyan örülök, hogy egy kis duruzsoló hang Christian fülében. De azért jöhetett volna hamarabb is. Mindenesetre jobban örültem volna, ha mondjuk azt a részt látjuk Grey szemszögéből, mikor végre enged az érintéseknek. Mindegy is, tetszett, de nekem kevés volt, valami világmegváltót vártam volna, vagy hogy a gondolkodása más egy kicsit, vagy bármi.
≈ Szóval nem rossz, de nem is az a könyv, aminél szétkürtölném, hogy "Ezt mindenképp el kell olvasnod!". Azért persze annak, akik szerette a trilógiát, nem árt, de az se ha kihagyja. Esetleg, ha a második részt írja majd meg Grey szemén keresztül, akkor annak még örülni is fogok!
10/6

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

Seanan McGuire – Minden szív kaput nyit

Krausz Emma – Osztálykép

Könyvek sokkoló befejezéssel