Jamie McGuire - Gyönyörű megváltás

Egy újabb Maddox a Gyönyörű megváltásban... 
Még egy szexisten kipipálható a családból!;) Na, jó, több is van benne, sokkal több! Ám valahogy erről a részről kicsit nehezebben megy a véleménynyilvánítás... Úgyhogy a tartalmával kezdeném:

A kemény, tréfát nem tűrő Liis Lindy FBI-ügynök eldöntötte, hogy csupán a munkájával köti össze az életét, így felbontja jegyességét, és Chicagóból San Diegóba költözik. Thomas Maddox egy arrogáns és könyörtelen különleges ügynök. A világ legkeményebb bűnözőit tette már hűvösre, és ő a szervezet egyik legjobb embere. Annak ellenére, hogy temérdek életet megmentett, van egy ügy, amely túlszárnyalja képességeit. Öccsére, Travisre börtönbüntetés vár, mivel benne volt a keze egy alagsori gyújtogatásban, amely során számtalan főiskolás veszítette el az életét, a média pedig igazságszolgáltatást akar. Travis egyetlen mentőöve Thomas. A férfi öccse megmentése érdekében alkut ajánl: Travisnek be kell lépnie az FBI-ba. Liis makacs és kihívó, ám valahogyan sikerül meglágyítania Thomas kemény határait, és ráveszi, hogy a tökéletes ügynök elkísérje őt egy ünnepségre. Egy párként utaznak el Travis és Abby fogadalmának megújítására, és amikor véget ér a ceremónia, Liis elgondolkozik, hogy valóban csak tettették-e vonzalmukat.
Nagyjából meg is egyezik azzal, ami a könyv borítóján szerepel, bár az egy kicsit több izgalomtól fűtött. Már csak ezért is megérdemli, hogy a polcon legyen!:D Komolyra fordítva a szót, aki eddig követte a Maddox családban bekövetkező elváltozásokat, annak nyilvánvaló és egészen világos a sztori. Így nem is izgulunk azon, hogy Travisnek mi lesz a sorsa, mint inkább Thomasén... Az előző részben, egy kedves pofára esés kíséretében, fény is derült a Camis múltra, így az is tiszta. Feltehetnénk hát a kérdést, hogy akkor ez miről is szól? 
A nagy helyzet az, hogy ezekről, és kismillió, kezdetben lényegtelen kis félreértésekből, amik hol egymás karjába, hol pedig jó messze taszítják Liist és Thomast. Mivel Liis szemszögéből olvassuk a könyvet, így vontatottnak sőt csiga lassúnak tűnik az egész, míg mindazt, amit mi már rég olvastunk nem kötik az orrára. De mielőtt lassúvá vált volna, az elejét fénysebesen lezavarta az írónő. Gondolok itt a találkozásukra a bárban, majd a későbbi első pillantásra. Nem volt egy nagy csavar, de annál viccesebb, és ironikusabb, és persze megalapozza az elkövetkező fejezetek hangulatát. (majd megértitek, ha elolvassátok az első 20 oldalt) Aztán, mint említettem behúztuk a kéziféket, legalábbis nagyon azt a benyomást keltette. Úgy felhúzott idegileg, minden pillanatban azt vártam, hogy na most, most összejönnek, aztán nem. Közben pedig alig bírtam ki, hogy eljussunk Travisék lagzijára, hisz gondoltam az végre egy pozitív mérföldkő lesz. Hát majdnem... Komolyan, engem még nem idegesített ennyire főszereplő! Lehet, hogy a vontatottság miatt, de már nem bírtam Liis önmarcangolását és hitetlenségét a kapcsolatokban. Egy idő után nehéz volt elviselni, hogy szegény Thomas ott töri magát, de a csaj képtelen biztosíték nélkül vele lenni, emiatt egy kicsit be is rágtam rá. És ha ez még nem elég, ott a folytonos problémája a szabadság kérdésével, könyörgöm, mintha az hogy belevág ebbe a kapcsolatba, azt jelentette volna, hogy Thomas bezárja a hálószobába és soha többet onnan ki nem engedi! Egy szintig értettem, hogy szüksége van a kötetlenségre, főleg a munkaszeretete miatt, sőt becsültem az önállóságát, de hahó, Thomas ezt megadta, még mielőtt összejöttek volna. Aztán a végére akkora katyvasz támadt az én fejemben is mint Liisében, így nem is csodálom, hogy elszólta magát... De így megláthattuk, hogy Thomas milyen önfeláldozó is valójában. Azért nem magasztalnám az egekig, mert én biztos, hogy behúztam volna neki, ha az excsaja nevén szólít... De még így is eszméletlen aranyos volt végig, még akkor is mikor morcos főnököt, vagy részeg bunkót alakított. Őszintén, pont megérdemlik egymást, és köszönöm Liisnek, hogy felnyílt a szeme, nincs harag. Ettől jobb párosítás már csak a többi Maddox kapot:)
Ám nemcsak az ő drámájuk van ebben a könyvben, hanem Val-Sawyer-Marks szerelmi hármasa is ott folyik a háttérben, na meg a maga az FBI nyomozás, amiről szívesen olvastam volna többet is! Oh, és a kedves Taylor szerelmi ügyei se semmik, le merem fogadni, hogy a következő könyvet ő kapja majd! Végeredményben mindegy melyik iker kapja, mert mindketten irtó szórakoztatóak, de a legjobb ha, az egész család együtt van!
Összegzésben, sokkal érettebbnek érződik, csak Liis egyes belső monológjait szedtem volna ki, szenvedélyesebb, még úgy is, hogy sokszor csak a levegőben vibrál és vicces mint mindig. De a legjobban ez a mondat írja le "... megtudjuk, hogy milyen az, amikor valaki nem először, hanem utoljára lesz szerelmes."
≈Nem igazán tudom hányadán állok is ezzel a könyvvel... Míg Thomas belopta magát a szívembe, Liist csak elviseltem, majd megkedveltem. De az epilógus egyszerűen tökéletes volt, így minden addigi hibát elhomályosított a szememben, sőt mindkettőjüket (többjüket is) megszerettem!
10/9.5

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens

Seanan McGuire – Minden szív kaput nyit

Krausz Emma – Osztálykép

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

River Solomon – Kegyetlen szellemek