John Green - Alaska nyomában

Vendégbejegyzés - Lollynymph

~VIGYÁZAT! AZ ÍRÁS TARTALMAZ NÉMI SPOILERES INFORMÁCIÓT A KÖNYVRŐL!~

Na, srácok, elérkezett az idő, hogy meghozzam az első igazi posztomat. c: Ehhez pedig egy olyan könyvet választottam, amit most fejeztem be, és amit bizonyára sokan ismertek, ez pedig John Green első regénye, az Alaska nyomában. 

Jó kiskatonához híven nézzük először a fülszöveget: 

Első pia
Első balhé
Első csaj
Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.

Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.

Elismerem, voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, hiszen Green bácsi másik, nagyon kedvelt regényét, a Csillagainkban a hibát már olvastam korábban, és az igazán belopta magát a szívembe. Ez viszont... Nem igazán nyerte el a tetszésemet. Mondhatni, egyáltalán nem, de nézzük szép sorban a gondjaimat.

Első probléma: már nagyjából az első 100 oldal után megtippeltem, hogy mi fog történni - és láss csodát, igazam lett. Alaska öngyilkossága kiszámítható, de ennek ellenére indokolatlan. Úgy éreztem, az egész nagyon el van kapkodva, a halálához vezető út, az okok, majd az utólagos boncolgatás... Mind röviden és izgalommentesen van tálalva. A másik baj ezzel, hogy nincs elég időnk megismerni és megkedvelni Alaskát, - vagy akár a többieket, hiszen utána olyan, mintha ők is vele haltak volna - és olyannyira hangsúlyozzák a titokzatosságát és azt, hogy ő egy mennyire deep lány, hogy végül egyetlen tettére sem kapunk logikus magyarázatot, csak annyit, hogy "az ő titka nem azért volt, hogy megfejtsék." Hát... Köszi. 

Második probléma: a szereplők. Kevés olyan könyvet olvasok, amelyikben egyik szereplőt sem tudom a szívembe zárni, de ez olyan volt. Alaskát minimálisan kedveltem, de mivel a könyv felétől már ugye nem szerepel, amikor pedig igen, akkor a karaktere egyáltalán nincs megmagyarázva, annyira nem nyert meg, Miles, a főszereplő srác totálisan hidegen hagyott, bár a hobbija, hogy gyűjti a híres emberek utolsó mondatait, tetszett, valóban különleges színfoltja volt a könyvnek. Az Ezredes még egész szimpatikus volt, de a többiek a bandából valahogy annyira kívül álltak az egészen, hol jelen voltak, hol nem, hogy igazából esélye sincs az embernek, hogy bármilyen érzelmeket tápláljon irántuk. 

Harmadik probléma: Ez a könyv unalmas. Nem tudom jobban szépíteni. Hiába történik meg a csók, vagy a balhék, valahogy az egész egysíkú volt, kiszámítható, és a történet nagy eseményei, pillanatai sem ütöttek úgy, mint ahogy kellett volna. Mindannyian tudjuk, hogy vannak könyvek, amiket a karakterek visznek el a hátukon a sztori helyett, de itt sajnos nem ez történt. Szerintem az író is rájuk épített... Kár volt.

Nem olyan nagy tényező, de fun fact-ként megjegyezném: Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy miért kedvelte mindenki ennyire Alaskát. Még a tanárok is! Alaska-emlékbalhé, meg Alaska játszótér az udvarra (nem vicc), sőt, még a szemeszterzáró házi dolgozatot is Alaska nagy kérdéséből íratja a tanár... Ne már, komolyan?!

Szóval így állunk: egy történet a lázadásról és az útkeresésről, ami unalmas, karakterek érdektelen személyiséggel, akik nem találják a helyüket a saját történetükben, nagy dolgok és nagy kérdések, amik érthetetlenségbe fulladnak és képtelenek az olvasónál célba találni... De legalább a borító szép. Többet vártam, kedves John Green, és ha lehet, én nem akarok még egyszer Alaska nyomába eredni. 

Kedvenc szereplő: Ezredes, Alaska
Kedvenc idézet:
– Néha nem értelek – mondtam. 
Nem nézett rám. Csak mosolygott a tévékészülékre.
– Sose fogsz megérteni. Ez a dolog lényege.

10/5

MeowMimi~